Köteles kiadni a Magyar Nemzeti Bank által alapított Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány valamennyi pályázatának adatait – döntött a Kúria. A legfelsőbb bírói fórum határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, így a jegybank vezetése már csak abban reménykedhet, hogy az Alkotmánybíróság mai döntése kisegíti a bajból. A taláros testület arról határoz, jogszerű-e az a kutyafuttában meghozott, a köztársasági elnök által az Alkotmánybíróság elé utalt törvény, amely titkossá teszi a jegybank alapítványi költekezését. Ha elkaszálják a jogszabályt, semmi sem menti meg a jegybankot a nyilvánosságtól.
A Kúria mostani döntése még nevetségesebbé teszi azt a szánalmas igyekezetet, amellyel a Fidesz-frakció vezetője – az Országgyűlés fideszes elnöke és a köztársasági elnök véleménye ellenében – próbálta kimagyarázni a megmagyarázhatatlant: hogyan lényegül át a közpénz magánpénzzé a jegybanki alapítványokban.
Régóta folyik a vita arról, hogy a jegybank alapítványaiba helyezett mintegy 260 milliárd forint közpénznek minősül-e, vagy sem. A kormány és a jegybank vezetőin kívül szinte mindenki számára világos, a jegybank kezelésében lévő pénz egyértelműen közpénz, hiszen az állam pénzéről van szó. Úgy tűnik, a kabinet mégis lemond tulajdonosi jogosítványairól: hagyja, hogy a jegybank igazgatósága döntsön, milyen célokra használja fel a nála felhalmozódott közpénzt. Pedig a jegybank korábbi elnöke szerint is a költségvetésben lenne a helye az alapítványoknak utalt százmilliárdoknak. Vagy még inkább a devizahiteleseknél, hiszen ennek az összegnek a jó részét abból nyerte a jegybank, hogy a korábban olcsón vásárolt devizát drágán adta a forintosításkor a kereskedelmi bankoknak.
De hogy valami nincs rendben az átláthatósággal, a közpénzek kezelésével, arra nem csak a jegybanki alapítványok ügye utal. Ahogy azt a Magyar Nemzet korábban kiderítette, az offshore cégeken keresztül árusított letelepedési kötvényeken közel százmilliárd forintot vesztettek az adófizetők. Pedig ez az összeg az államnál is maradhatott volna, s máris meglenne a stadionépítések forrása. Annál is inkább érthetetlen a kormány pálfordulása, mert a 2010-es kampányban, majd a kormányváltás idején azt ígérték, vége a baloldali mutyinak, minden tiszta és átlátható lesz. Ehhez képest sorra hozzák az olyan törvényeket, amelyek a lelkes Fidesz-szavazókban is kétségeket ébresztenek: vajon valóban a közjó érdekében hozták-e azokat? Csak az elmúlt egy hónapban három törvényt vétózott meg a köztársasági elnök, mert komoly kétségek ébredtek benne azok jogszerűségét illetően. Így például a Magyar Posta szerződéseit titkosnak minősítő törvényt, de ebbe a sorba tartozik a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló jogszabály is, amelyet egyetlen vállalatcsoport két cégére szabtak, s amely jelentős állami támogatást, azaz közpénzt biztosít olyan közösségek számára, ahol a befizetéseket semmiféle betét- vagy egyéb biztosítás nem védi.
Sajnálatos, hogy az a kormány, amelynek vezetői negyedszázada a rendszerváltás ikonikus alakjai voltak, az akkor használatos – a polgári szabadságeszmékkel, a piaccal élesen szemben álló – eszközöket veszik elő. Mindent ellenőrizni, központosítani, a közpénzt lehetőleg sajátként kezelni. Úgy tűnik, a valóságtól lassan teljesen elszakadnak a vezetők, pedig a társadalom jelez: egy évvel ezelőtt jelentősen visszaesett a Fidesz népszerűsége, az időközi választásokat is jórészt elveszítik, és még a Fidesz belső köreiben is nagy az elégedetlenség e politikával szemben. S nem lesz mindig migránsválság, hogy azt szítva tereljék el az emberek figyelmét a társadalom és a jövő valódi problémáiról.
