A tanulók túlterheltek, a tanárok kezét megkötik, a tankönyvek – ha megérkeznek egyáltalán – sokszor silányak, az oktatás centralizált, a bérek alacsonyak, a tanárok minősítési rendszere átláthatatlan és így tovább – sorolják a köznevelés gondjait a pedagógusok hónapok óta. Ráadásul a kormány átalakítaná a szakképzések rendszerét is, úgynevezett szakgimnáziumokat hoznának létre, amelyekben a szaktárgyak mellett nem jutna hely a közismereti tananyagnak, így lassan eltűnhetnek az olyan tárgyak, mint a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz.
Az érettségi jelen pillanatban erről is szól. A gondokról. Még ha a padban idegeskedő vizsgázók nem gondolnak is rá, a tesztek, a feladatlapok szövegei túlmutatnak az ő egyéni nehézségeiken, és a köznevelés aktuális állapotáról festenek képet. Ez a kép pedig nem túl szívderítő. Az érettségi ráadásul eltart júniusig, ez idő alatt aligha jutnak dűlőre egymással a szemben álló felek. Nyáron még kevésbé, a következő tanév így ott kezdődik majd, ahol a mostani abbamaradt: a káoszban. Tamási novellájának hőse a munka elől az álmokhoz menekült, mégis meglelte a legjobb helyet a földön. Napjaink főszereplői, ám a kormány Szerencsés Gyurkái aligha számíthatnak ilyen befejezésre. Ha mernek is nagyot álmodni, hiába változnak fecskévé, nem akad, aki a kebelébe tegye őket. Egészen máshová kerülnek majd.
