Helyi és személyes megfontolások alakítják tehát leginkább az MSZP-t, nincs egy meghatározó rendezőelv, amely mentén hosszabb távon tervezni lehetne. A legnagyobb hiány, hogy nincs egy karizmatikus vezetője a pártnak. Ezt vélhetően az MSZP szombaton megválasztott új elnöke, Molnár Gyula sem fogja tudni orvosolni, aki, hacsak valami rendkívüli esemény nem történik, 2018-ig irányítja a pártot. A feladata nem egyszerű: a Fidesz az államigazgatás minden, névleg független szegmensére is kiterjedő hegemóniájával szemben, a potenciális szövetségesek és a belső érdekcsoportok között lavírozva versenyképessé tenni az MSZP-t. Közben kellene keresni egy miniszterelnök-jelöltet is, aki Orbán Viktor esélyes kihívója lehetne, ami – visszatekintve az elmúlt évek különböző posztokra jelölt párton kívüli aspiránsaira – szintén lehetetlen küldetésnek látszik.
Ekkora hendikeppel indulva mégis miben bízhatnak a szocialisták? Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem sok mindenben. A kormánypártok magabiztosan vezetik a közvélemény-kutatásokat, és bár két év alatt a Fidesz még rengeteg további botrányos ügyet fel fog tudni mutatni, egyelőre nem látni, hogy mi és ki fogja az apatikus tömegeket megindítani a kormánnyal szemben. A szocialisták ideális szereplőnek tűnnek, hogy még jó pár évig a kabinet ellenzékeként hozzájáruljanak a parlamentáris váltógazdaság látszatának fenntartásához.
