Álviták a halálbüntetésről

Amikor a magyar kormány tagjai társadalmi vitát ígértek, nem tettek mást, mint most Erdoganék.

Pedig lett volna elég ok (értsd: brutális bűncselekmény) az elmúlt évtizedekben arra, hogy társadalmi vita induljon – ha nem is a halálbüntetés visszaállításról, de az ezzel kapcsolatos morális-erkölcsi dilemmákról. A móri mészárlás, Szita Bence kivégzése, a kaposvári trafikoslány vagy védtelen idős emberek meggyilkolása kapcsán mindannyiunkban forrtak az indulatok. Ezeket persze rendre legyőzte a bibliai „Ne ölj!” parancsolata. Az ebből a kettősségből fakadó frusztráció azonban itt maradt velünk. Amikor a magyar kormány tagjai tabuk nélküli társadalmi vitát ígértek, nem tettek mást, mint most Erdoganék. Pusztán politikai haszonszerzés érdekében rájátszottak erre a társadalmat átszövő, kibeszéletlen frusztrációra, miközben nem kínáltak valódi megoldást annak kezelésére. A különbség mindössze annyi, hogy az EU-ba igyekvő Törökországnak földrajzi adottságai okán soha nem kell majd választania Ázsia és Európa között. Nekünk ez átvitt értelemben sem lehet opció.