Lehet-e magánvéleménye egy kormányinfót tartó miniszternek? És szerencsés-e, ha ezt megosztja a sajtó képviselőivel? Az utóbbiak számára biztosan, hiszen van mit cincálni, elemezni, van miről teóriákat gyártani. Hogy vajon miféle mesterterv részeként dobta be Lázár János a köztudatba, hogy ha megkérdeznék, ő bizony az EU-ból való kilépésre szavazna. Vagy csak az a nagy szíve diktálta neki, ha már úgyis ő az a kormánytag mostanában, aki váratlanul felfedezte, hogy vannak elvei (lásd a vasárnapi zárva tartás eltörlését követő sasszézását). Ha nem lennénk szem- és fültanúi a miniszteri magánvéleményt követő kormányzati tűzoltásnak, hajlamosak volnánk az előbbire gyanakodni. Hiszen kora ősszel nálunk is népszavazás lesz, ezért a nyári melegben is magasan kell tartani a politikai hőfokot. No és persze az érvényességi küszöb átlépéséhez nemcsak a szimpatizánsokat kell elvinni, hanem az ellendrukkereket is, őket pedig mi mozgósítaná jobban, mint a vélt vagy valós kormányzati kilépési szándék.
Csakhogy ha ez volt a terv, akkor egy kicsit túltolták. A miniszter magántermészetű elképzeléséről ugyanis nemcsak a hazai baloldal pártjai vagy a Fidesz és a Jobbik közti szürke zónában rekedt szavazók értesültek, hanem a brit lapok is, amelyek máris arról kezdtek cikkezni, hogy lám, recseg-ropog az EU egész gépezete. Ez gyorsan másokat is megszólalásra késztetett: előbb Kovács Zoltán kormányszóvivő tudatta privát véleményét az ATV-n, majd Deutsch Tamás üzent, szintén szigorúan magánjelleggel. Egyelőre kettő egy az állás a kilépés javára, hacsak lapzártánk után nem változott az eredmény. Mire felelős vezetőink túljutnak a csoportkörön, talán az is kiderül, módosult-e a sok magánvélemény hatására a hivatalos álláspont. Ami legjobb tudomásunk szerint az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja – és az is marad. Különösen, mivel Orbán Viktor pontosan tudja: nem érdemes levágni az aranytojást tojó tyúkot egy jó vasárnapi húsleves kedvéért.
De cincáljuk egy kicsit tovább a miniszter nyilatkozatát. Előfordulhat ugyanis, hogy az ötlet nem a kampányguruk kéznyomát viseli magán, hanem Lázár János fejéből pattant ki. Ennek elsőre mintha nem sok értelme lenne, legalábbis ha abból a friss felmérésből indulunk ki, amely szerint a magyarok háromötöde úgy véli, a britek rosszul döntöttek, közel kétharmaduk pedig nem szeretné, hogy hazánk elhagyja az uniót. De ne feledjük, Lázár akkor is egy népszerűtlen intézkedés mellett állt ki, amikor utólag védelmébe vette a boltzárat. Vagyis úgy tűnik, a minisztert nem az össznépi megbecsülés iránti vágy mozgatja – ha mégis, azt sikerült jól palástolnia –, hanem egy meghatározott jobboldali választói csoport szájíze szerint játszik. Azoknak a kegyeit keresi, akik szerint a Fidesznek következetesen végig kell mennie azon az úton, amin elindult: ha elvi okokból boltzárat vezet be, akkor ki kell tartania a boltzár mellett; ha A-t mond az Európai Unióról (elnyom, zsarol, létünkben fenyeget bennünket), akkor B-t is kell mondania (nincs semmi keresnivalónk egy ilyen szervezetben).
