Ám amikor erről beszélünk, mi is csalunk, és magunkat csapjuk be. Álszentség szörnyülködni, közben pedig elvárni az emberi teljesítőképesség határait meghaladó csodálatos teljesítményeket. Mi világcsúcsokra szomjazunk, holott létezik áthághatatlan határ, hiszen olyan sohasem lesz, hogy egy ember mondjuk két másodperc alatt fut száz métert, vagy tíz méter magasan ugorja át a lécet, és ha nosztalgiánk támadna az amatörizmus iránt, lássuk be, az olimpia a munka után végzett edzésekkel elért eredményekkel a kutyát sem érdekelné már. A dopping persze más, az az esély egyenlőségéről szól elsősorban: a gazdag, a szerekbe sok pénzt beleölő országok behozhatatlanul elhúznának, az ellene zajló harc a nemes eszmék utolsó, ám jelentős hírmondója.
Mégis azt javaslom, nézzük, élvezzük, szurkoljunk, tapsoljunk, essen le az állunk, csodáljuk, és – ha már közhelyekkel kezdtem, hadd zárjak is azzal – éljünk a mának: merjük remélni, hogy egy új ellenőrzési módszer miatt tíz év múlva nem írja át a mai sorrendeket az élet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!