Például miséző pap torkát kell elvágni, mint legutóbb Franciaországban, vagy cikcakkban vezetett teherautóval vadászni a tűzijátékot néző nizzaiakat. A terroristák nem félnek emelni a tétet, mert a céljuk tizenöt esztendeje nem változott: a nagy nyilvánosságot kapó borzalmak révén félelmet gerjesszenek az egész világon. És lehetőséget adjanak a politikusoknak a médiaszereplésre: 9/11 emléke és a terrorizmus az épp zajló amerikai elnökválasztási kampány egyik fontos témája, de nálunk is megtalálta a módját annak a kormánypárt, hogy a tragikus évforduló kapcsán az októberi kvótanépszavazáson való részvételre buzdítson.
Felsorolni is nehéz volna, mi minden változott meg az elmúlt másfél évtizedben a 9/11 hatására. Nemcsak a repülőgépek pilótafülkéjének ajtaját erősítették meg (a sors iróniája, hogy emiatt tudott sírba vinni tavaly százötven embert a Germanwings depressziós másodpilótája), hanem az élet számtalan területén történtek gyökeres változások. Bonyolultabb és macerásabb lett az életünk, és a terrorveszélyre hivatkozva a hatóságok is jóval több mindent tudhatnak meg rólunk, mint korábban. Ezzel persze jobban vissza is lehet élni, miközben a veszély és a kockázat nem lett kevesebb.
Hiába, így megy ez: mindig az ártatlan jár rosszabbul.
