Szerencsétlennek tartjuk, hogy a kormány képviselői nem nyilatkoztak világosan arról, milyen lépéseket terveznek a népszavazás után. Ennek lebegtetése alighanem összefügg azzal a szikár ténnyel, hogy a választópolgárok döntése és az annak nyomán lehetséges jogalkotási lépések – akár az alaptörvény módosítása – nem írják át az uniós jogot. Mintha a politikusok szeretnék a közvéleménnyel elfeledtetni, hogy európai uniós csatlakozásunkkal bizony a nemzeti szuverenitásunk egy részének gyakorlását átruháztuk közösségi szintre. Az EU működését szabályozó lisszaboni szerződést annak idején olvasatlanul szavazták meg a szocialista és a fideszes képviselők. Ha a miniszterelnök valójában az uniós szerződések módosításának kezdeményezésére kér felhatalmazást a néptől, ezt igazán elmondhatta volna, mi több, a kérdést is ennek megfelelően lehetett volna megfogalmazni.
– Vagy mi megyünk oda (segíteni), vagy ők jönnek ide (lakni) – írta a tavalyi migrációs válság kapcsán Lányi András (Tíz pont a bevándorlókról, Mandiner.hu). Mára a Fidesz vezetői is ezt ismételgetik. És valóban: hosszú távon a kezelhetetlen bevándorlási hullámnak csak akkor lehet gátat szabni, ha a konfliktusok gócpontjait számolják fel. Ehhez nagyon-nagyon sok pénz és globális cselekvés kell, elsősorban a nagyhatalmak együttműködése. Szíriát elnézve egyelőre nem áll jól a világ. Magyarország a maga globális léptékben szerény lehetőségeivel részese lehet a probléma kezelésének – az üldözött keresztények segítése például nem gúnyt, hanem támogatást érdemlő kezdeményezés –, a népszavazás aligha járul hozzá ehhez.
Bár az Európai Bizottság még erőltetné a menekültek kötelező elosztását, az unión belül a kvótarendszer a halálán van. A gyakorlatban sem működik, nincs mögötte egységes politikai akarat, hiszen a tagországok egy része ellenáll. Mindez nem kis részben Orbán Viktor és a magyar kormány sikere. A magyar kerítést uniós szinten régóta nem támadják, Angela Merkel sem beszél már mindenki előtt nyitott határokról, az EU és Törökország között született, egyelőre működő megállapodás pedig időt ad a külső határvédelem megerősítésére. A magyar embereknek tehát egy érvénytelen népszavazás esetén sem kell attól tartaniuk, hogy illegális bevándorlók tömege lepi el az országot, hacsak nem áll elő az a képtelen helyzet, hogy a kormány ilyesmihez kifejezetten hozzájárul. A kvótakampány hevében kormánypárti politikusok mégis abszurd állításokkal riogatták a választókat: segélymegvonást, kilakoltatást, települési szinten leboltolt betelepítést vizionáltak. Esélyt sem adtak a választók kiegyensúlyozott tájékozódására; e téren a Fidesz csak továbbfejlesztette azt, amit a szocialisták műveltek a NATO- és az EU-csatlakozásról szóló népszavazások idején. Az pedig egyenesen elkeserítő, hogy úgy jutunk el október 2-ig, hogy a nyilvánosság előtt nem folyt érdemi vita a voksolás témájáról, nem volt fóruma az álláspontok ütköztetésének.
