Akadnak tehát a dolgozók szempontjából előremutató elemek is a javaslatban, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy a kormánypártok puszta szívjóságból tartják napirenden a témát. A valóságos okokra részben Orbán Viktor miniszterelnök szolgált nemrégiben magyarázattal. Egy szeptemberi lengyel gazdasági fórumon ugyanis kijelentette: „Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.”
A kormánynak tehát valójában az a célja, hogy foglalkoztatáspolitikai eszközökkel kényszerítse bezárásra az üzletláncokat, leginkább a külföldi tulajdonúakat. Mert még mindig az a mantra, hogy a nemzeti tőkésosztályt kell építeni. Ám ha eltekintünk attól, hogy a nemzeti tőkésosztály alatt mostanában a „haverok” jó üzlethez juttatását kell érteni, akkor sem ártana rangsorolni a problémákat. Vannak ugyanis fontosabb dolgok, mint a boltzár. Ilyenek a gyalázatosan alacsony hazai bérek és a munkaerőhiány, nem csak a kereskedelemben. Ezt kellene először rendbe tenni, azt követően helyreállítani a néhány éve kiherélt munka törvénykönyvét, s utána talán már eszükbe sem jutna a vasárnapi boltzár.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!