Bármiféle tragédia, katasztrófa, balesetet okozó füstölés, izzás vagy járatleállás történik ezután a 3-as metrón, végső soron a miniszterelnök lesz a fő felelős. Orbán Viktor akkor azonban hiába is vinne magával még egy embert, jelentkezőt egyet sem találna a bajban. Márpedig a baj itt van a nyakunkon, s ezt csak az nem látja, aki a napi BKV-zás, így a metrón utazás helyett leginkább nagy fekete kormányzati autókban ül. A pestiek, a budaiak, az itt dolgozó, ügyet intéző, a fővároson átutazó vidékiek, az itt élő vagy csak turistaként hozzánk látogató külföldiek át is élik ezt a félelmet. Egyre többen egyszerűen le sem mennek a metróba, inkább kerülővel közlekednek: ha van autójuk, azzal, ha van pénzük, akár taxival, ha van jegyük és bérletük, akkor más tömegközlekedési eszközzel, biciklivel vagy rövid távon gyalog.
Ezért is döbbentett meg sokakat a Magyar Nemzet információja, amely szerint a metrófelújítási programból egyszerűen kihagynák a megállókat. Csak azért, mert az Orbán-kormány nevében nemzeti és fejlesztési minisztériuma kerek perec közölte, a kabinet egy fillér többletköltséget sem fizet a fővárosnak a hivatalosan elfogadott 137,5 milliárd forintos kereten felül. A valójában kétmilliárd forinttal drágább felújításra eddig egyedül a különbséget fordították. A város költségvetéséből a tervezésre és pályázatok kiírására futotta. A metrómegállók felújítására – már számos, hetekkel ezelőtti információ szerint is – az előre becsültnél több tíz százalékkal magasabb ajánlatok érkeztek be. Amikor ezt a tényt Tarlós István, a Budapestet hat éve vezető kormánypárti főpolgármester is megtudta, azonnal vészforgatókönyvek gyártását rendelte el. A megismert terv szerint valamikor 2019 vagy 2020 után biztonságos lenne a közlekedés a 69 milliárdos hitelből felújított régi szovjet szerelvényeken. Modernizálnák a biztonsági berendezéseket, továbbá újakra cserélnék a síneket, amelyek annyira elhasználódtak a hetvenes évek óta, hogy nemrég a MÁV-tól vásárolt használtakkal pótolta azokat a BKV.
A rendszerváltozás előtti állomások itt maradnának mementóként. Ezzel közel 70 milliárdosra csökkentenék az eredetileg teljesként elképzelt metrófelújítás költségét, amelynek finanszírozásáért talán már nem is kellene senkinek Brüsszelben kilincselnie. Ennyit még talán az immár titkosított, stadionokra vagy más presztízsberuházásokra százmilliárdokat is elszórni képes Orbán-kormány is „kiköhöghetne”. Igaz, a retró megállók nekünk, budapestieknek továbbra is a koszt, a bűzt, az elhanyagoltságot, a mozgáskorlátozottaknak, a babakocsis szülőknek a szinte leküzdhetetlen akadályokat jelentenék, a „családbarát” vagy a politikai termék szintjén „polgári” kabinet szégyenére.
Ez azonban nekik már rég nem szempont. Ők a pótlóbuszok ügyében a haveri vállalkozóknak szánt megrendelések érdekében és Budapest érdekeivel szemben szolgáltatásmegrendelést kényszerítettek a fővárosra. Amikor kiderült: nem elég, hogy a korrupciógyanús igények kielégítése sok milliárddal többe kerül, a haver is rosszabbul teljesít, akkor nem átallották felfüggeszteni az eljárást, s ezzel megakasztani a metrófelújítást. Tarlós István hetekkel ezelőtt közölte: nem vállalná a felelősséget azért, ha a 3-as metrót még azelőtt le kellene állítani, hogy megkezdődnének a munkák. A főpolgármesternek nemrég a kormányfő személyesen tett ígéretet a beruházás felgyorsítására.
Ha ma is érvényesnek tekintjük 1848-as forradalmunk 12 pontjából a másodikat: „Felelős ministeriumot Buda-Pesten”, akkor a botrányossá vált metróügyért sem lehet más felelős, csak Orbán Viktor.
