A váltópárti szerepet megcélzó Jobbik elnökének szombati évadnyitó, a magyar politikában üdítő módon nem papírra szegezett tekintettel elmondott beszéde azt demonstrálta, hogy Vona Gábor ellenzéki riválisai előtt jár. A néppártosodás egyelőre ugyan nem hozta meg az áttörést, és az irányváltáskor várható konfliktusok mind jelentkeztek is, a pártelnök elszántan menetel célja felé, s beszéde érzelmi azonosulást igyekezett kiváltani hívei, a bázis körében. Jól felépített, lendületes szónoklat volt, a kérdés azonban továbbra is az, hogy a megcélzott szavazók a múlt ismeretében mennyire tartják hitelesnek a megszólalót. És igaz ugyan, hogy a modern politikában a vezető személye kulcsfontosságú, a Jobbik esetében a kormányképesség érzetéhez felkészült és látható második vonalra, szakértőkre és komolyan vehető programra is szükség lesz. A beszéd üzenetei mindenesetre nem taszíthattak el senkit; a legkeményebb rész, a kíméletlen elszámoltatás ígérete éppenséggel egybeeshet a nagy többség vágyaival. Egyértelmű, hogy Vona Gábor többek között arra az egymillió szavazóra hajtott rá, akikről Botka László beszélt.
Hiszen legalább ennyi támogató hiányzik még neki is ahhoz, hogy Orbán Viktor esélyes kihívója legyen jövő tavasszal.
