Félreértés ne essék, senki nem becsülheti le a világban folyamatban lévő változások jelentőségét. Biztosak lehetünk abban, hogy jelentősek, és majdan jó eséllyel pályázhatnak a történelmi jelzőre is. De az építőkockákat nem kényünk-kedvünk szerint kell összehányni, hanem ahogy összeillenek. Vannak adottságok és nyomások, amelyeket az új, „forradalmi” vagy legalábbis annak tűnő szereplők sem tudnak meghaladni, ehhez elég csak felidézni azt a várakozást, mely alig nyolc éve, éppenséggel nem egy republikánus, hanem egy demokrata amerikai elnök hatalomra kerülését előzte meg. És mi történt? A világtörténelem legtöbb illegális dróncsapását elrendelő, a közel-keleti káosz után Kelet-Európában és a Csendes-óceánon is bajt kavaró amerikai elnökeként távozik posztjáról Obama, mintha soha nem is kapott volna előlegként Nobel-békedíjat.
Trump az elmúlt napokban az amerikai titkosszolgálatoktól és a törvényhozóktól ízelítőt kapott arra nézve, hogy milyen nyomással szemben kell menetelnie. És még el sem foglalta helyét a Fehér Házban.
