Az már más lapra tartozik, hogy vajon Gyurcsány Ferenc mikor ismeri fel már végre, hogy az egész baloldal, az egész, ahogy fogalmazni szokott, demokratikus ellenzék, sőt, legyünk őszinték, az egész ország javára válna, ha eltűnne a politika színpadáról. Elég jól fizet az Altus, és biztosan sok intézendő ügy is van vele, nyilván lenne ott tennivaló. De Gyurcsány Ferenc volt, van és marad. Ezt ő mondta magáról, igaz, az idézet nem pontos, hiszen ő mindehhez hozzátette azt is, hogy Magyarország egyik vezetője. Ettől a megfogalmazástól mi azért eltekintenénk.
A baloldallal kapcsolatban valahol itt tartunk. Újra ugyanaz, mint négy évvel ezelőtt: osztozkodás, kiszorítás, egymás fúrása. Az talán még a kisebbik baj, hogy arról már keveset tudunk, hogyan képzelnék el az ország vezetését az olyan rogyásig hangoztatott és persze ettől még fontos alapelveken túl, mint a jogállam visszaállítása. A Fidesz is mindössze annyival tudott nyerni 2014-ben, hogy folytatjuk. De az már fontosabb kérdés, hogy ha véletlenül a baloldal kormányt tudna váltani – félretéve, hogy egyelőre ez egyetlen felmérés szerint sem tűnik reálisnak –, hogyan lennének képesek együttműködni, ennyi harag mellett közösen vezetni az országot. Valóban életszerű az, hogy Botka László kormányfő, míg Gyurcsány Ferenc minimum valamilyen miniszter? Ők sem gondolhatják ezt komolyan.
Ahhoz, hogy a baloldal egyáltalán labdába rúgjon 2018-ban, új szavazókat kellene szereznie. Ám ezzel a produkcióval még az is kétséges, hogy a korábbi szavazóit mozgósítani tudja. Nem csoda, hogy így mások is szemet vetnek rájuk.
Egyet biztosan állíthatunk. A baloldali érzelmű szavazók, de valójában az egész ország ennél sokkal többet érdemelne.
