Ez az ördögi kör azért is félelmetes, mert azt, hogy egy rendszer egészségesen működik-e, azon is lehet mérni, hogy mennyi lehetőség van benne a függetlenségre. Hogy marad-e tér és levegő annak is, aki nem akar beállni a sorba. Ez a sokat emlegetett pluralizmus, ami nálunk egyre inkább visszaszorul. Zsarolások hálójában élünk, erről hallunk nap mint nap: aki állami támogatásból gazdálkodik, zsarolva érzi magát, és zsarolja az alkalmazottját is, ha netán politikai véleménye lenne bármiről. A szabadpiacon a nagy szereplő zsarolja a kisebbet. Az egyén kereshet magának menekülőutat vagy egy jó indokot, hogy miért enged a zsarolásnak. De a zsarolás ettől még zsarolás marad, és akkor a legsúlyosabb, ha a pálya kicsi, és az utca egyirányú.
Ez a helyzet ma a könyvkiadók háza táján. Itt a nagyobb piaci szereplők kerülhetnek a zsaroló szerepébe. Ahhoz, hogy a lánc megszakadjon, szakmai összefogásra vagy (de inkább és) a törvényhozó beavatkozására lett volna szükség, ami elejét vehette volna az Alexandra-ügynek, és most nem kellene azon vitatkozni, hogy állja-e az állam egy magánvállalkozó felelőtlen gazdálkodásának cechjét. Sokan felemelték az elmúlt években a szavukat, de hiába: mintha ez nem lett volna elsődleges cél. Nem is biztos, hogy ez olyan meglepő. Ahol zsarolás van, ott nem csak vesztesek, nyertesek is akadnak.
