Sokan mulatságosnak tartják Kósa Lajos frakcióvezető tegnapelőtti megjegyzését, miszerint „Áder János képes arra, hogy fontos alkotmányossági kérdésekben ne a Fidesz álláspontját érvényesítse, hanem azt, amit az alkotmány és a demokrácia elvei előírnak”. De ez a megjegyzés nem freudi elszólás, annál szomorúbb dolgokra utal. Arra, hogy így rögzültek a dolgok: van a „Fidesz-álláspont”, és vannak „az alkotmány és a demokrácia elvei”. Külön. És választani lehet. Áder pediglen jól döntött „fontos alkotmányossági kérdésekben”, mert ha köztársasági elnök, akkor neki az alkotmányt és a demokrácia alapelveit kell választania. Csakhogy itt marad egy rút kérdés: ha Áder János történetesen nem köztársasági elnök, hanem csak simán fideszes országgyűlési képviselő, akkor – ne feledjük, fontos alkotmányossági kérdésekről van szó – megmaradhat a csupasz Fidesz-álláspontnál? Elég lehangoló üzenet ez egy demokráciában. Ugyanis az alaptörvény 9. cikkének első bekezdése a köztársasági elnök legfőbb feladatának tartja, hogy „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Áder Jánosnak ezen a téren a következő öt évben az őrszolgálattól még aludni sem lesz ideje. De van idehaza egy másik lepusztult terület, amely éppen neki való: a környezetvédelem és a megújuló energiák ügye. A köztársasági elnök egy másfél évvel ezelőtti beszédében egy visszatérő álmáról beszélt: huszonöt év múlva a még meg sem született unokája számon kéri rajta, mit tett a civilizációt fenyegető klímaváltozás negatív következményei ellen, mit tett a környezet megóvásáért.
A rossz álmok ellenszere: fel kell belőlük ébredni. Áder Jánosnak most szabad a pálya.
