A második nekifutás

A rossz álmok ellenszere: fel kell belőlük ébredni. Áder Jánosnak most szabad a pálya.

Senkinek sem okozhat meglepetést, hogy ismét Áder János lett a köztársasági elnök. A baloldal Majtényi László ombudsmant inkább csak a forma kedvéért indította el, megválasztásának esélye gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Maga Majtényi sem csinált belőle titkot, hogy megválasztását illetően nem számít semmire, de neki ez remek alkalom, hogy elmondja, mit tart fontosnak egy köztársasági elnök működésében. Parlamenti beszédében a megnyirbált sajtószabadság kérdését elsők közt említve a legfőbb teendőket el is sorolta a kockázatnélküliség diszkrét bájával.

Áder János első ízben 2012. május 10-én lépett hivatalba, miután elődje, Schmitt Pál disszertációjának plágiumügye miatt lemondásra kényszerült. Áder a Fidesz első vonalába tartozik, 2002-től 2006-ig „földharcos”, a párt országgyűlési frakciójának vezetője. A polgári oldal 2006-os választási vereségének párton belül az egyik legobjektívabb elemzője volt; akkori helyzetértékelése, erős kritikussága, amelyben megrázóan keveredett az önvád és az önkritikusság, nem is mindenkinek tetszett az akkori vezérkarban. Utána ritkábban hallottuk a nevét, majd 2009-ben EP-képviselőként folytatta tevékenységét, és beleásta magát a környezetvédelembe. Köztársasági elnökként szerepét nem formálisan fogta fel, számos törvényjavaslatot visszaküldött az Országgyűlésnek megfontolásra. Így járt el a szélerőművek építését szigorító törvénymódosítással is, utalva a párizsi klímaegyezményre, igaz a javaslatot később, jó szokása szerint, az Országgyűlés változtatás nélkül elfogadta.

Még a rendszerváltozás hajnalán eldőlt, hogy hazánkban a köztársasági elnök viszonylag kevés jogosítvánnyal rendelkezik, inkább szimbolikus szereplő, megnyilvánulásai fontosak, de a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomtól egyaránt független személy. Semlegessége azért követelmény, mert elengedhetetlen feltétele annak, hogy kifejezhesse „a nemzet egységét”, pártoktól való függetlensége annak záloga, hogy a nemzet egészét tudja képviselni. Hogy Áder a politikusok népszerűségi listáján előkelő helyen szerepel, az annak is tulajdonítható, hogy ősfideszes mivolta ellenére nem azt a benyomást keltették megnyilvánulásai, hogy be van kötve pártjához. Miközben senki nem hiszi őt skizofrénnek, aki egy kinevezés révén független lett a Fidesztől.

Sokan mulatságosnak tartják Kósa Lajos frakcióvezető tegnapelőtti megjegyzését, miszerint „Áder János képes arra, hogy fontos alkotmányossági kérdésekben ne a Fidesz álláspontját érvényesítse, hanem azt, amit az alkotmány és a demokrácia elvei előírnak”. De ez a megjegyzés nem freudi elszólás, annál szomorúbb dolgokra utal. Arra, hogy így rögzültek a dolgok: van a „Fidesz-álláspont”, és vannak „az alkotmány és a demokrácia elvei”. Külön. És választani lehet. Áder pediglen jól döntött „fontos alkotmányossági kérdésekben”, mert ha köztársasági elnök, akkor neki az alkotmányt és a demokrácia alapelveit kell választania. Csakhogy itt marad egy rút kérdés: ha Áder János történetesen nem köztársasági elnök, hanem csak simán fideszes országgyűlési képviselő, akkor – ne feledjük, fontos alkotmányossági kérdésekről van szó – megmaradhat a csupasz Fidesz-álláspontnál? Elég lehangoló üzenet ez egy demokráciában. Ugyanis az alaptörvény 9. cikkének első bekezdése a köztársasági elnök legfőbb feladatának tartja, hogy „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Áder Jánosnak ezen a téren a következő öt évben az őrszolgálattól még aludni sem lesz ideje. De van idehaza egy másik lepusztult terület, amely éppen neki való: a környezetvédelem és a megújuló energiák ügye. A köztársasági elnök egy másfél évvel ezelőtti beszédében egy visszatérő álmáról beszélt: huszonöt év múlva a még meg sem született unokája számon kéri rajta, mit tett a civilizációt fenyegető klímaváltozás negatív következményei ellen, mit tett a környezet megóvásáért.

A rossz álmok ellenszere: fel kell belőlük ébredni. Áder Jánosnak most szabad a pálya.