Kevés riasztóbb és elgondolkodtatóbb történetet hallottam mostanában a magyar közéletben, mint Magomed, a csecsen esetét. Ha valaki nem ismerné: miután Komáromy Gergely aktivista társával együtt összefestékezte a Szabadság téri szovjet háborús emlékművet, a férfit megkereste egy tagbaszakadt csecsen. Videofelvétel is készült a barátságosnak mondott beszélgetésről, és az aktivista elnézést kért tettéért. Szerencsés végkifejlet, pedig nem annak indult: Magomed Daszajev egy zárt, orosz nyelvű Facebook-csoportban a találkozás előtt a többi között arról értekezett, hogy „az ilyeneket meg kell nyomorítani, aztán közszemlére tenni a videót, hogy a többiek elgondolkozzanak”. A beszélgetéshez az orosz nagykövetség egyik dolgozója is hozzászólt, nyugalomra intve az indulatos hozzászólókat, mondván, hogy a magyar rendőrség tette a dolgát.
Valóban, a festékdobálókat példás gyorsasággal el is ítélte a bíróság harmincezer forintra, viszont a csecsen férfi elgondolkodtató akcióját már magánügynek tekintették a hatóságok. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár azt tanácsolta az aktivistának, ha úgy érzi, nyomást gyakorolnak rá, tegyen feljelentést. Érdekes, hogy 2015 októberében Novák Előd jobbikos képviselő egy vésővel esett neki a szovjet emlékműnek, a csecsen férfi akkor nem lépett. Jogos a kérdés: most miért vette a bátorságot, hogy saját kezébe vegye az ügyet? És mi lesz a következő: ha valaki rosszat írt Putyinról, vagy a magyar–orosz közeledésről, és nem hajlandó barátságosnak tűnő videóban elnézést kérni, azt jól megverik, netán felrobbantják? Sérti-e az ország szuverenitását, ha nálunk élő külföldiek „beszélgetnek el” magyar állampolgárok tetteiről?
Azóta egyre zavarosabb a csecsen férfi sztorija is. Magomed Daszajev nagy valószínűséggel hontalan, elveszítette korábbi orosz állampolgárságát. Mindezek ismeretében hogyan, milyen papírokkal él és – ahogy ő állította – vállalkozik évek óta nálunk? A migránskérdésben meglehetős határozottságot mutató magyar hatóságok figyelmét hogyan kerülheti el a hosszú ideje itt élő csecsen? Gondoljunk csak a terrorveszélyre – az a vidék nem arról híres, hogy körültekintő tárgyalásokkal és mindkét fél kölcsönös megelégedésével zárnák le a konfliktusaikat, így a józan ész logikája szerint is kiemelt figyelmet kellene kapnia annak, aki onnan érkezett.