Kevés riasztóbb és elgondolkodtatóbb történetet hallottam mostanában a magyar közéletben, mint Magomed, a csecsen esetét. Ha valaki nem ismerné: miután Komáromy Gergely aktivista társával együtt összefestékezte a Szabadság téri szovjet háborús emlékművet, a férfit megkereste egy tagbaszakadt csecsen. Videofelvétel is készült a barátságosnak mondott beszélgetésről, és az aktivista elnézést kért tettéért. Szerencsés végkifejlet, pedig nem annak indult: Magomed Daszajev egy zárt, orosz nyelvű Facebook-csoportban a találkozás előtt a többi között arról értekezett, hogy „az ilyeneket meg kell nyomorítani, aztán közszemlére tenni a videót, hogy a többiek elgondolkozzanak”. A beszélgetéshez az orosz nagykövetség egyik dolgozója is hozzászólt, nyugalomra intve az indulatos hozzászólókat, mondván, hogy a magyar rendőrség tette a dolgát.
Valóban, a festékdobálókat példás gyorsasággal el is ítélte a bíróság harmincezer forintra, viszont a csecsen férfi elgondolkodtató akcióját már magánügynek tekintették a hatóságok. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár azt tanácsolta az aktivistának, ha úgy érzi, nyomást gyakorolnak rá, tegyen feljelentést. Érdekes, hogy 2015 októberében Novák Előd jobbikos képviselő egy vésővel esett neki a szovjet emlékműnek, a csecsen férfi akkor nem lépett. Jogos a kérdés: most miért vette a bátorságot, hogy saját kezébe vegye az ügyet? És mi lesz a következő: ha valaki rosszat írt Putyinról, vagy a magyar–orosz közeledésről, és nem hajlandó barátságosnak tűnő videóban elnézést kérni, azt jól megverik, netán felrobbantják? Sérti-e az ország szuverenitását, ha nálunk élő külföldiek „beszélgetnek el” magyar állampolgárok tetteiről?
Azóta egyre zavarosabb a csecsen férfi sztorija is. Magomed Daszajev nagy valószínűséggel hontalan, elveszítette korábbi orosz állampolgárságát. Mindezek ismeretében hogyan, milyen papírokkal él és – ahogy ő állította – vállalkozik évek óta nálunk? A migránskérdésben meglehetős határozottságot mutató magyar hatóságok figyelmét hogyan kerülheti el a hosszú ideje itt élő csecsen? Gondoljunk csak a terrorveszélyre – az a vidék nem arról híres, hogy körültekintő tárgyalásokkal és mindkét fél kölcsönös megelégedésével zárnák le a konfliktusaikat, így a józan ész logikája szerint is kiemelt figyelmet kellene kapnia annak, aki onnan érkezett.
Még riasztóbb, ha Magomed Daszajev üzleti ügyeit vizsgáljuk meg. A magyar–ukrán határon csencselt autókkal – ezt hogy tehette meg útlevél nélkül? Egy orosz italkereskedés (és egy felszámolás alatt álló másik vállalkozás) könnyen lehet egy külföldi hírszerzés fedőszerve, így a tulajdonosi-ügyvezetői kör miért nem került eddig a magyar polgári titkosszolgálatok látókörébe? És milyen kapcsolatban volt az orosz diplomatákkal? (Még Komáromynak is említette, hogy koncertet tudna szervezni számára a budapesti orosz kulturális központban.) Ki volt a barátja a magyar parlamentben, akiről a Lánchíd Rádió tavalyi adásában beszélt? És utoljára, de cseppet sem lényegtelenül: miért van a cégben egy olyan ügyvéd, aki meglehetősen sikeresen szerepel kormányközeli pályázatokon?
Az is elgondolkodtató, hogy az V. kerületi ügyészség csak azután rendelt el nyomozást kényszerítés gyanújával, hogy Orbán Viktor Brüsszelben arról beszélt: utasította Pintér Sándor belügyminisztert, járjon utána az ügynek. Ha a miniszterelnök nem utasít (napokkal az eset után) akkor büntetlenül lehet kényszeríteni egy magyar állampolgárt a magyar fővárosban?
Állítsuk meg Brüsszelt! – látom mindennap az óriásplakátokon. Talán ideje volna a csecsen, orosz, ukrán és más nemzetiségű sefteseket, verőlegényeket, maffiatagokat, hírszerzőket és kormányzati ügynököket is megállítani. Mielőtt még kiderülne róluk, hogy nekik is viszket a tenyerük.
