Még riasztóbb, ha Magomed Daszajev üzleti ügyeit vizsgáljuk meg. A magyar–ukrán határon csencselt autókkal – ezt hogy tehette meg útlevél nélkül? Egy orosz italkereskedés (és egy felszámolás alatt álló másik vállalkozás) könnyen lehet egy külföldi hírszerzés fedőszerve, így a tulajdonosi-ügyvezetői kör miért nem került eddig a magyar polgári titkosszolgálatok látókörébe? És milyen kapcsolatban volt az orosz diplomatákkal? (Még Komáromynak is említette, hogy koncertet tudna szervezni számára a budapesti orosz kulturális központban.) Ki volt a barátja a magyar parlamentben, akiről a Lánchíd Rádió tavalyi adásában beszélt? És utoljára, de cseppet sem lényegtelenül: miért van a cégben egy olyan ügyvéd, aki meglehetősen sikeresen szerepel kormányközeli pályázatokon?
Az is elgondolkodtató, hogy az V. kerületi ügyészség csak azután rendelt el nyomozást kényszerítés gyanújával, hogy Orbán Viktor Brüsszelben arról beszélt: utasította Pintér Sándor belügyminisztert, járjon utána az ügynek. Ha a miniszterelnök nem utasít (napokkal az eset után) akkor büntetlenül lehet kényszeríteni egy magyar állampolgárt a magyar fővárosban?
Állítsuk meg Brüsszelt! – látom mindennap az óriásplakátokon. Talán ideje volna a csecsen, orosz, ukrán és más nemzetiségű sefteseket, verőlegényeket, maffiatagokat, hírszerzőket és kormányzati ügynököket is megállítani. Mielőtt még kiderülne róluk, hogy nekik is viszket a tenyerük.
