A gyáva Fidesz

Szembejött a fideszesekkel az első látványos és kemény kampány, és máris ijedten kapkodnak fűhöz-fához.

Rohamosan fogynak-kopnak a szavak, amelyekkel a Fidesz és a kormány politikájának újabb fordulatait-fondorlatait tényleg kifejezően lehetne jellemezni. A párt prominensei által – az utóbbi időben produkált morális-szellemi színvonalukhoz képest is primitív módon – csak lex csicskaként emlegetett plakáttörvényt meghökkentő trükkel nyomták át a parlamenten másodjára. Mint ismert: miután első nekifutásra nem jött össze a kétharmad – a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályok feles támogatottsággal nem módosíthatók –, és az emiatt töredékesen elfogadott jogszabályt Áder János házelnök visszadobta, előbb az MSZP-t próbálták meg csőbe húzni. Majdnem sikerült nekik, csakhogy Botka László miniszterelnök-jelölt a veszélyt észlelve az utolsó utáni pillanatban a szocialisták asztalára csapott. A násztánc abbamaradt, a különös alkalmi koalíció nem köttetett meg.

A maga módján mókás, azaz inkább szürreális nüansz, hogy a Gulyás Gergely vezette törvényalkotási bizottság úgy is napirendre akarta venni péntek délelőtt az MSZP-s javaslatokat, hogy azokról semmilyen formális előterjesztés nem készült. Erről végül lemondtak – ergo a szocialistáknak sem saját javaslataikkal, sem az ügyben egységes ellenzéki képviselőkkel szemben nem kellett állást foglalniuk a döntéshozatal során –, így került terítékre a már előzőleg kiszivárgott fideszes csodakunszt.

Orbán Viktor pártjától soha nem állt távol a csűrés, a csavarás, a taktikázás, a keretek feszegetése-tágítása, az írott-íratlan szabályok felrúgása. A vonatkozó esetek felsorolásába nem szívesen bonyolódnék, amennyiben mégis megtenném, kénytelen lennék lebontani a terjedelmi korlátokat. Innen nézvést éppen ezért nem is biztos, hogy új minőség, ami történt. Igazából az volt most is, amit megszoktunk.

Ha ésszel lehetetlen, megoldjuk erővel. Teljesen mindegy, mennyire átlátszó és ócska a módszer, a közönségnek az a része, amelynek támogatása annyira fontos lett számunkra apránként, úgysem bíbelődik a részletekkel. Ahogyan nekünk sincsenek alkotmányos aggályaink. Csak röhögünk a markunkba harsányan, önfeledten, képmutatón, büszkén.

A biztonság kedvéért rögzítsük: tökéletesen és minden tekintetben elfogadhatatlan, hogy a kormányoldal feles törvénybe süllyesztve változtat meg kétharmados előírásokat. Ám olyat eszünkbe sem jut már állítani, hogy mindez egyszersmind felfoghatatlan is. Dehogy. Business as usual. Ilyen a hétköznapi Fidesz-működés. Minden a helyén, minden a maga medrében.

A következmények és a fejlemények így is érdekesek. Noha több párt jelezte azonnal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, fel van adva a lecke Áder Jánosnak is. A kétes minőségű törvényekkel kapcsolatos döntéseit rendszerint jogi alapon meghozó államfőnek muszáj lesz megtorpannia egy pillanatra, amint eljut a fél és a kétharmad közötti szimpla, könnyen kimatekozható differencia mérlegeléséig. Hasonló megfontolásokkal kell majd szembenéznie az úgynevezett taláros testületnek is. Igaz, az sem mindegy, hogy a bírákat mikor éri utol a feladat.

Végül essék néhány szó arról, hogy a Fidesz már megint meztelenre vetkőzött. Voltaképpen önszántából. Furcsa, hogy még mindig mennyire bíznak abban, hogy az emberek – avagy a választópolgárok – többsége nem bírja megfejteni a valóságot. Azt a valóságot, amely napról napra és trükkről trükkre egyre markánsabban mutatja meg, hogy Orbán Viktor pártja gyáva. Történetesen azért, mert tisztában van vele, hogy kommunikációs monopóliumán kívül nincs semmi, ami bizonyosan a hatalomban tarthatná. Szembejött a fideszesekkel az első látványos és kemény kampány, és máris ijedten kapkodnak fűhöz-fához. Plakáttörvényhez, városképhez. Márpedig a félelem megeszi a lelket. Viszi az erőt, poshasztja a karaktert. Pusztítja a hitet, rombolja az esélyeket. Félreértés ne essék: ezek összességében nem rossz hírek.