A biztonság kedvéért rögzítsük: tökéletesen és minden tekintetben elfogadhatatlan, hogy a kormányoldal feles törvénybe süllyesztve változtat meg kétharmados előírásokat. Ám olyat eszünkbe sem jut már állítani, hogy mindez egyszersmind felfoghatatlan is. Dehogy. Business as usual. Ilyen a hétköznapi Fidesz-működés. Minden a helyén, minden a maga medrében.
A következmények és a fejlemények így is érdekesek. Noha több párt jelezte azonnal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, fel van adva a lecke Áder Jánosnak is. A kétes minőségű törvényekkel kapcsolatos döntéseit rendszerint jogi alapon meghozó államfőnek muszáj lesz megtorpannia egy pillanatra, amint eljut a fél és a kétharmad közötti szimpla, könnyen kimatekozható differencia mérlegeléséig. Hasonló megfontolásokkal kell majd szembenéznie az úgynevezett taláros testületnek is. Igaz, az sem mindegy, hogy a bírákat mikor éri utol a feladat.
Végül essék néhány szó arról, hogy a Fidesz már megint meztelenre vetkőzött. Voltaképpen önszántából. Furcsa, hogy még mindig mennyire bíznak abban, hogy az emberek – avagy a választópolgárok – többsége nem bírja megfejteni a valóságot. Azt a valóságot, amely napról napra és trükkről trükkre egyre markánsabban mutatja meg, hogy Orbán Viktor pártja gyáva. Történetesen azért, mert tisztában van vele, hogy kommunikációs monopóliumán kívül nincs semmi, ami bizonyosan a hatalomban tarthatná. Szembejött a fideszesekkel az első látványos és kemény kampány, és máris ijedten kapkodnak fűhöz-fához. Plakáttörvényhez, városképhez. Márpedig a félelem megeszi a lelket. Viszi az erőt, poshasztja a karaktert. Pusztítja a hitet, rombolja az esélyeket. Félreértés ne essék: ezek összességében nem rossz hírek.
