Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor az embernek élete alkonyán tehetetlenül kell végignéznie, miként hullik darabokra az életműve. Így lehetett ezzel az elmúlt években Helmut Kohl is, akinél az elmúlt fél évszázadban talán senki sem tett többet Európa egységéért. Nemcsak nagy idők tanúja volt, hanem olyan formálója, aki nemzete érdekeit széles, európai keretekben volt képes értelmezni. S amikor a mai utódok könnyeikkel küszködve úgy jellemzik Kohlt, hogy maga volt Európa, akkor vele együtt csendben temetik el nagy álmát is. Mert – ha ez a hatalmas politikai örökség nem is omlott össze – most kétségkívül veszélyben van.
Komoly veszélyben, a legnagyobb baj pedig az, hogy jelenleg nincs a láthatáron olyan Kohlhoz hasonló formátumú politikus, aki képes lenne megragadni Európa hajójának kormányát. Keményen, határozottan és olyan állhatatosan, mondhatni konok módon, mint azt a volt német kancellár tette. A fedélzeten manapság többségében olyan tisztek vannak, akik értik ugyan a dolgukat, de csak saját részfeladataikat, valamint az ebből fakadó érdekeiket látják. Ki a motorház, ki az étterem, ki pedig a navigáció gondjait oldaná meg, a hajót azonban nem fogják fel egységes egészként. Ráadásul a fedélközben e tehetetlenséget látva már hangosan elégedetlenkednek az altisztek, és a kapitányi híd felé kacsingatva lázítják a legénységet. A kapitány eközben ahelyett, hogy megszabná az irányt, különalkukat kötve csendesíti az indulatokat, büntet és dicsér, a hangulatot figyelve forgatja a kereket. A hajó meg-megbillen, viharba kerülve pedig átcsap a fedélzeten a víz, sodor magával mindent, ami az útjába kerül.
Európa hajója most a leginkább olyan kapitányra és vele olyan csapatra vár, akiknek van valamiféle víziójuk a jövőről. Enélkül ugyanis az a bizonyos hajó csak céltalanul hányódik az egyre viharosabb tengeren, a legénység pedig mind kétségbeesettebb, és dühükben egyesek már inkább elsüllyesztenék magát a hajót is. Arról álmodoznak, hogy maguk mögött hagyva a sok idiótát, a mentőcsónakban legalább senki sem parancsol majd nekik. Arra persze nem gondolnak, hogy a süllyedő hajótest örvénye őket is beszippantja, ha pedig megússzák, jönnek a kalózok, akik a maradék aranyukat is elveszik.
