A kutatásokból persze az is kiviláglik, hogy a fiatalok látják a rendszer kulcsproblémáit, amelyek nem csupán a jelenlegi kormánypártokhoz kötődnek. Sarkos, jobb kifejtésre váró ítéletek ezek: a politikusok korruptak, hazudnak, senki sem képviseli a választók érdekeit. Mindenki érzékeli, hogy a rendszerváltáskor felhúzott és 2010-ben átalakított politikai rendszer kiüresedett, a demokratikus intézményeknek pedig lassan nagyjából annyi értelmük van az önkormányzatiságtól a parlamenten át az Alkotmánybíróságig, amennyi a Kádár-rendszerben volt. (Ennyiben örülhet az a hetven százalék, aki visszasírja.)
Sajnos a levont következtetések is hasonlóan sarkosak és egyszerűek maradnak: kivonulás a politikai életből, súlyosabb esetben kivándorlás az országból. Ez pontosan az az út, amit a mindenkori kormány is el szeretne érni, legalábbis az első felét – mindent meg is tesznek ezért, és ebben sokszor politikai ellenfeleik is partnerek. Hiszen ők is tudják: a fent sorolt példák bizonyítják, hogy nem reménytelen a cselekvés útja.
