Fiatalok ítélete: korrupt a közélet

Úgy látszik, amikor a politikát kitiltották az iskolából, a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték.

A politika tiltott kifejezéssé, a politizálás pedig kis túlzással büntetendő cselekedetté vált. Mivel nehéz a határon egyensúlyozni, így a pedagógusok a kisebb ellenállás felé mozdulva mindent tiltottak, ami politizálásnak tűnt. – Ennek a következménye, hogy felnőtt egy teljes generáció, amely számára az iskolai demokrácia politikamentes tevékenységnek volt feltüntetve – tette hozzá Szabó Andrea.

A politikai közbeszéd állapota is inkább eltántorítja a fiatalokat, hogy bármilyen álláspontot felvegyenek, sőt, aktívan bekapcsolódjanak. Szabó tapasztalata szerint a 15–29 éves korosztály a politikát kifejezetten korruptnak, a politikusokat pedig hazugnak tartja. – Az egyetemisták nagyon pontosan érzékelik a rendszerszintű korrupciót az országban – mondta Szabó Andrea. Megjegyezte, míg a korrupciót elítélik, a kis „stikliket” elfogadják a fiatalok.

– A politika ma Magyarországon rossz szájízt hagy az emberekben – fogalmazott lapunknak Kaszás András, a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) elnöke. – Egy ismerősöm négyéves gyerekének az óvodájában brüsszeleznek a gyerekek – emelt ki egy személyes példát Kaszás. Hozzátette, hogy a gyerekek nem tudják, mit jelent az üzenet, de egy olyan attitűd alakulhat ki bennük, ami meghatározhatja, hogy miként viszonyulnak majd a társadalomhoz. – Ha ők ebben szocializálódnak, akkor hatalmas problémák lesznek ebben a társadalomban – véli Kaszás. Tapasztalata szerint kevés olyan szervezet van a családok vagy az iskola mellett, amely ezt a hatást ellensúlyozni tudná.

Az említett kutatások is megerősítik, hogy míg a kortársak iránti bizalom kimondottan erős, addig kirívóan alacsony a fiatalok bizalma a politikusokban és a döntéshozókban. Úgy látják a diákok, hogy aki szót emelne, azt nem fogják meghallgatni. Lehetőség van ugyan arra, hogy az iskolában diákkörök alakuljanak, de ezeket tartalmilag nem megfelelően töltik fel, a tanári kar sokszor szűken szabja meg a mozgásterüket, hiányos a demokratikus értékekre nevelés az iskolákban. – Legtöbbször arra hivatkoznak a felnőttek, hogy a fiatalok bizonyos dolgokhoz nem értenek, ezért a véleményüket is figyelmen kívül hagyják, pedig nekik kellene képessé tenniük a fiatalokat arra, hogy megfelelően tudják átadni a véleményüket – folytatta Kaszás.

– Azt is meg kellene tanítani a fiataloknak, hogy miként kell a politika beszédstílusa mögé látni – erre már Papp Kristóf, a NIT alelnöke hívta fel a figyelmet. A szervezet vezetői úgy vélik, meg kell tanítani a fiataloknak, hogy nem egymás véleményének elnyomása, hanem a közös megoldáskeresés vezet előre.

A tavalyi közoktatási tüntetések számos diák számára jelentettek kereteket a tapasztalatszerzésre, az aktívak köre azonban szűk. Szabó Andrea is kiemelte, hogy az elsősorban a nagyvárosi, leginkább budapesti gimnáziumokban végzettek és a diplomások gyerekei vagy a jelenleg egyetemista réteg élhetett a tavalyi lehetőséggel, hogy kisebb-nagyobb engedményeket érjen el a mégoly zárt és erős rezsimmel szemben is, mint az Orbán-kormány. Azonban néhány változtatás kikényszerítése után a folyamat elhalt, a bürokrácia felemésztette a reformfolyamatot. – A fiatalok többsége számára az elmúlt két év történései inkább megerősítették azt szülői intelmet, hogy kár „ugrálni”, úgyis az történik, amit politikusok eldöntenek – jegyezte meg Szabó Andrea.

A szakmai tapasztalatok szerint az a diák, aki határozott politikai véleményt fogalmaz meg, stigmát szerezhet a társai körében, ennek megfelelően nagyon alacsony azoknak száma, akik aktívan politizálnak (lásd diagramunkat). Az elmozdulás apró jeleként Szabó Andrea a Momentum megalakulását emelte ki, amely indulása első néhány hónapjában pont azt hangsúlyozta, hogy érdemes tenni, érdemes cselekedni a fiataloknak, mert vagy ők tudnak változást elérni, vagy senki.