Szimbolikus rakétacsapás

Nézünk majd egy nagyot, amikor egy kiszámíthatatlan kommunista diktátor és egy durcás tahó kezébe kerül a fél világ sorsa.

Kedd hajnal óta tudjuk, hogy Amerika kezdhet komolyan aggódni: Észak-Korea sikeresen tesztelt egy olyan nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyre állításuk szerint nukleáris töltet is szerelhető, és amely képes az Egyesült Államok területét is elérni. A kommunista ország állami televíziója hét kameraállásból is bemutatta a rakéta kilövését (a felvételeken jól látszik, hogy az előkészületeknél jelen volt maga Kim Dzsongun pártfőtitkár is), amely közel negyven percet töltött a levegőben, és végül a Japánhoz tartozó tengeri területen csapódott be. Szimbolikus a dátum is: a kísérletre július 4-én, az amerikai függetlenség napján kerül sor.

A Hvaszong–14 típusú rakéta 2802 kilométeres maximális magasságot ért el, és több száz kilométer megtétele után Phenjan szerint pontosan célba talált. Azt állítják, mostantól a világ bármelyik pontjára képesek csapást mérni. Ezt ugyan érdemes némi fenntartással kezelni, de a nyilvánosságra hozott adatokból a tudósok azzal számolnak, hogy ez a rakéta valóban elérheti Alaszkát is. Mindenesetre ijesztő a sebesség, ahogy az észak-koreai tudósok haladnak az interkontinentális rakéták fejlesztésével, ráadásul Phenjan arról beszél, hogy folytatja a rakétakísérleteket, egészen addig, amíg Amerika „nem hagy fel az ellenséges politikájával”. Mindezek után nem meglepő, hogy Washington kezdeményezte az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülésének összehívását, és Dél-Koreában a helyi katonasággal közös gyakorlaton erődemonstráció céljából különféle rakétarendszereket aktiváltak látványosan.

Kim Dzsongun erőfitogtatása Kínát is kellemetlen helyzetbe hozza: Hszi Csin-ping elnök áprilisban száz nap türelmi időt kért Donald Trumptól, hogy Peking megpróbálja rávenni Észak-Koreát a rakétakísérletek és az atomprogram befagyasztására. Ez láthatóan nem sikerült, pedig a kínai elnöknek vannak erős érvei: Phenjan külkereskedelmi forgalmának 90 százalékát Kínával bonyolítja le, és sok mindenben függ a nagy szomszédtól. A Kínának adott türelmi idő most, július közepén jár le, és Trump már bejelentette, hogy az Egyesült Államok szankciókat vezet be egy kínai bank, a Dandong ellen, amiért az üzletel Észak-Koreával. A kedd hajnali rakétaindítást egyébként Kína is határozottan elítélte.

Donald Trump közben egyre keményebb hangot üt meg – öt napja, a dél-koreai elnökkel való találkozóján arról beszélt, hogy a stratégiai türelemnek vége, és az észak-koreai nukleáris és ballisztikusrakéta-program határozott válaszért kiált. A keddi kísérlet után pedig arról tweetelt, hogy „nincs ennek a fickónak jobb dolga? Nehéz elhinni, hogy Dél-Korea és Japán még sokáig tűri ezt.” Az amerikai elnöknek azért is oka van a haragra, mert Phenjan megölte egy állampolgárukat – a propagandaplakát állítólagos ellopása miatt tizenöt év kényszermunkára ítélt amerikai egyetemistát, Otto Warmbiert ugyan szabadon engedték pár hete Észak-Koreából, de a fiatal már hónapok óta kómában volt, és hazaszállítása után rövidesen meg is halt. Nem kell erős fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan bántak vele az észak-koreai börtönben.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy egyre súlyosabb konfliktus felé sodródik a világ. Donald Trumpnak lesz ma egy már előzetesen is történelminek beharangozott szabadtéri szónoklata Varsóban, amelyet külpolitikai programbeszédnek szán. Utána Hamburgba repül, ahol a G20 csoport csúcstárgyalásain arról is szó lesz, hogyan zabolázzák meg a phenjani fegyverkezést. Ha a tárgyalások nem járnak sikerrel, könnyen megeshet, hogy Trump átveszi a kezdeményezést. A „megelőző csapás” fogalma nem ismeretlen az amerikai hadsereg eszköztárában – tavasszal már egészen nyíltan beszélt erről a lehetőségről Észak-Koreával szemben a Fox News műsorában egy befolyásos republikánus képviselő.

Akkor pedig jól nézünk ki: egy kiszámíthatatlan kommunista diktátor és egy durcás tahó kezébe kerül a fél világ sorsa.