A miniszterelnök idei tusványosi előadásáról sok mindent lehet mondani – én is mindjárt hozzáfűzök ezt-azt –, egyvalami azonban vitán felül áll: Orbán Viktor koherens, zárt világképet kínált a Fidesz–KDNP potenciális szavazóinak, a saját szemszögéből világosan megfogalmazva, európai összefüggésekbe is ágyazva a jövő évi parlamenti választás tétjét. Ez a megállapítás akkor is megáll, ha az elhangzottak felszínét kicsit megkapargatva mindenütt fölfeslik a propaganda valóságot borító szövete. Túlzás lenne azt mondani, hogy a magabiztosan fellépő kormányfő csupán a magyar valóság fölött lebegő látszatvilággal bódítja híveit, bár az is igaz, hogy a kellemetlen témákat ezúttal is gondosan elkerülte. Sok ponton helyes diagnózis, a jövő folyamatait előre megérző ösztön, valamint igazságok, féligazságok és füllentések egyvelege alkotják az orbáni világképet.
Utóbbira néhány példa. Nem a magyar kormány állította meg a menekültáradatot két éve, hiszen hazánk előbb tömegével átengedte, majd a kerítéssel más irányba terelte a Nyugat-Európába igyekvőket; a balkáni útvonalat másfél éve az Európai Unió és Törökország megállapodása zárta le. Az sem igaz, hogy a Fidesz mindegyik hazai ellenfele lebontaná a kerítést, és feláldozná a nemzeti szuverenitást a brüsszeli törekvéseknek engedve. A bankoktól és a multiktól a pénzt a családokhoz átcsatornázó kormányról fölfestett romantikus kép is szebb a valóságosnál: az úgynevezett stratégiai megállapodásokkal a hatalom versenyelőnyt biztosít a hazai vállalkozásokkal szemben a közpénzekkel nyakon öntött nagy nemzetközi vállalatoknak. Amikor pedig a miniszterelnök a kulcságazatok nemzeti kézbe vételéről – sok esetben valójában egy szűk körnek történő átjátszásáról – lelkendezik, a hazafias retorika mázával igyekszik láthatatlanná tenni olyan apróságokat, mint hogy az energiaszektor profitját ma leginkább a magyar állam fölözi le, mégpedig úgy, hogy az energiahordozók árának csökkenését megállítja a határon. Így „védve” a piactól, esetünkben az újabb rezsicsökkentéstől a magyar fogyasztót.
