A gyenge és megosztott Európai Unió érdekében áll az oroszoknak. Sőt azzal, hogy Oroszország katonailag Szíriában is megkerülhetetlen tényező lett, végre a világpolitikában is újra megvetette a lábát, tovább tágítva az Egyesült Államok egyeduralmán keletkezett korábbi hajszálrepedéseket. De nyugati szövetség ide vagy oda, aligha bánják Washingtonban, hogy az európai kistestvér nem próbál túl nagyra nőni. A Közel-Keletre pedig eddig is úgy tekintettek Amerikában, mint a saját játszóterükre, ahová nem szívesen engedtek be másokat. Nem utolsósorban annak Izraelben is mindig örülnek, ha az arab államok egymással vannak elfoglalva, nem velük vagy a palesztinokkal. És akkor még nem is említettük a térség középhatalmait, Törökországot, Szaúd-Arábiát, Iránt, amelyek mind saját pecsenyéjüket sütögetik, egymás elől ellesve a falatot.
Hagyjuk a találgatást! Szíriában, és összességében a Közel-Keleten az ezernyi széthúzó, másutt meg összefonódó érdek mentén már szétbogozhatatlan csomóvá kuszálódtak össze a szálak. Az viszont Hamburgban kiderült, milyen jó lenne, ha többször beszélnének azok, akik a legerősebben rángatják azokat. És akkor végre Staffan de Mistura is nyugdíjba mehetne.
