A félelem nem alaptalan. A miniszterelnök és köre ugyanazt csinálja legvonzóbb és legpiacképesebb turisztikai „termékünk” környékén, amit máshol: a szemünk láttára vásárolja fel azokat a helyeket, amelyek után később az épp általa hozott-alakított törvényeknek hála vonzó támogatásokat lehet kapni. Kemping-korszerűsítésre például ötmilliárd forintot. A balatoni turizmus fejlesztésére az elkövetkező években ilyen-olyan jogcímeken 365 milliárdot. Mészáros Lőrincnek, a miniszterelnök vejének és a köröttük csoportosulóknak tehát nagy szerencséjük volt, hogy épp mostanában sátortáborok, szállodák, vitorláskikötők és egyéb balatoni ingatlanok vásárlására szottyant kedvük.
A kisgömböcként dagadó Mészároson olykor mosolyogni szokás. Pedig nincs miért: az, aki őt mozgatja, a jövőnket veszi el. A Balatonnál is. Helyzetbe hoz arra érdemteleneket, egész partszakaszokat, üzletágakat játszva a kezükre, míg a valódi, szerves fejlődés letéteményeseit, az önerejükből erősödő, ötletekkel és nagy helyi kötődéssel, munkabírással rendelkező balatoniakat alig támogatja. Az országot, benne a Balaton értékes turisztikai ingatlanait egyszer már mások privatizálták, nem szerettük őket érte. Ma sajnos úgy tűnik, az idő nem csak az ábrahámhegyi lángososnál állt meg.
