A plakátok fontosabbak

A plakáttörvény megüti azt a szintet, amiért megéri nyáron is bemenni a parlamentbe, a devizahitelesek viszont nem.

Ha a kormányt bíráló plakátokat kell eltüntetni, akkor egy fideszes képviselő még a nyaralását is megszakítja, hogy Budapesten, a Kossuth téren, az Országgyűlés impozáns épületében eltöltsön pár órát, és megnyomja az „igen” gombot akkor, amikor mondják neki. Hiszen rendkívüli parlamenti ülés van, ott kell lenni. Tisztelt kormánypárti képviselők, hétfőn ismét rendkívüli parlamenti ülés lesz! Csak most nem a kormány, hanem az ellenzék hívatja össze. Az is igaz, hogy ezúttal nem a politikai ellenfeleket kellene nehezebb helyzetbe hozni, hanem a kormány által elvileg már megmentett, mégis a kilakoltatás, az utcára kerülés szélén álló devizahiteleseken lehetne segíteni. Ez miért nem fontos annyira, hogy azt a néhány órát az ország házában töltsék? Miért nem fontos annyira, mint amikor a plakáttörvényt erőltették át?

Érdemes észrevenni, hogy a nemzetközi bírálatok kapcsán mindig – gyakran teljes joggal – kettős mércét emlegető kormánypártok maguk is mennyire használják ugyanezt. A plakáttörvény megüti azt a szintet, amiért megéri nyáron is bemenni a parlamentbe, a devizahitelesek viszont nem.

A magyarázat eddig leginkább az volt, hogy a rendkívüli parlamentet elsősorban nem is a devizahitelesek miatt hívták össze – azt csak az LMP vetette fel a napirendre –, hanem azért, hogy az MSZP visszavonathassa a lex CEU-t. Ez igaz is, bár tudjuk le annyival, hogy a szocialisták mintha megint nem teljesen értenék, mi zajlik körülöttük. Tisztelt MSZP-s képviselők, lássanak is, ne csak nézzenek! Hiába döngeti a mellét a kormány, hogy itt bizony nem lesz meghátrálás a Soros-egyetem kapcsán, tisztán látszik, hogy lassacskán ugyan, de folyamatosan tesznek engedményeket. Már ott tartunk, hogy a CEU legégetőbb problémáját, vagyis hogy az Egyesült Államokban is tanítsanak, valamilyen úton-módon mégiscsak meg lehet oldani egy kiskapuval, a kormány közbenjárásával. (Jelen állás szerint Soros nevet ennek a meccsnek a végén.) De ha ezt még észleli is az MSZP, és pusztán a politikai haszonszerzés motiválja – ami legyünk őszinték, még legitim cél is lehet –, akkor is tévúton járnak. A Közép-európai Egyetem témája valóban mozgatott meg embereket, de az is megfigyelhető, hogy ez a lelkesedés már elmúlt.

Itt és most a Jobbik felelősségét is meg kell említeni. Vona Gábor pártja, átvéve a kormány narratíváját, azért nem támogatja a rendkívüli parlamenti ülést, mert a CEU miatt ezt ők sem érzik égetőnek. Arra hivatkoznak, hogy az ominózus törvény már az Alkotmánybíróság előtt van, a testület pedig előbb-utóbb – gyaníthatóan inkább utóbb – állást foglal a kérdésben. Nem mondják ki, de valószínűleg az is közrejátszott a döntésükben, hogy nem akarnak ismét Soros György egyetemének védelmezőjeként feltűnni, ez pedig saját, jól felfogott érdekük miatt még érthető is lehet. Tisztelt jobbikos képviselők, a kilakoltatási moratórium azonnali elrendelése, még ha csak tüneti kezelés is, lehet annyira fontos, hogy befogott orral, de beálljanak az ellenzéki kezdeményezés mögé! Mentségükre legyen mondva, a jobbikosok elmennek a parlamenti ülésre. A rendes parlamenti ülésszak előtt néhány héttel összehívott rendkívüli ülés kapcsán, úgy látszik, az LMP volt az, amely nemcsak észszerűen, de még felelősen is tudott gondolkozni. Hiába akarta az MSZP a CEU ügyét fő témaként, gyorsan behozták a teljesen más természetű, de gyakorlati szempontból fontosabbnak is tekinthető kilakoltatási moratórium elrendelését. Ütöttek egy nagyot a kormányon, hiszen a Fidesz úton-útfélen hangoztatja, hogy megmentették a devizahiteleseket. Ütöttek egyet a Jobbikon, amely eddig a leghangosabban képviselte ezt a témát, és ütöttek egyet az MSZP-n, amelynek ez eszébe sem jutott.

A jó taktika csak arra elég, hogy hétfőn az ellenzéki frakciók néhány percben elmondhatják megint, mit gondolnak a világról. Az ülés ugyanis a kormánypártok távolléte miatt határozatképtelen lesz, és nagyjából egy óra után be is fejeződik majd.