Itt és most a Jobbik felelősségét is meg kell említeni. Vona Gábor pártja, átvéve a kormány narratíváját, azért nem támogatja a rendkívüli parlamenti ülést, mert a CEU miatt ezt ők sem érzik égetőnek. Arra hivatkoznak, hogy az ominózus törvény már az Alkotmánybíróság előtt van, a testület pedig előbb-utóbb – gyaníthatóan inkább utóbb – állást foglal a kérdésben. Nem mondják ki, de valószínűleg az is közrejátszott a döntésükben, hogy nem akarnak ismét Soros György egyetemének védelmezőjeként feltűnni, ez pedig saját, jól felfogott érdekük miatt még érthető is lehet. Tisztelt jobbikos képviselők, a kilakoltatási moratórium azonnali elrendelése, még ha csak tüneti kezelés is, lehet annyira fontos, hogy befogott orral, de beálljanak az ellenzéki kezdeményezés mögé! Mentségükre legyen mondva, a jobbikosok elmennek a parlamenti ülésre. A rendes parlamenti ülésszak előtt néhány héttel összehívott rendkívüli ülés kapcsán, úgy látszik, az LMP volt az, amely nemcsak észszerűen, de még felelősen is tudott gondolkozni. Hiába akarta az MSZP a CEU ügyét fő témaként, gyorsan behozták a teljesen más természetű, de gyakorlati szempontból fontosabbnak is tekinthető kilakoltatási moratórium elrendelését. Ütöttek egy nagyot a kormányon, hiszen a Fidesz úton-útfélen hangoztatja, hogy megmentették a devizahiteleseket. Ütöttek egyet a Jobbikon, amely eddig a leghangosabban képviselte ezt a témát, és ütöttek egyet az MSZP-n, amelynek ez eszébe sem jutott.
A jó taktika csak arra elég, hogy hétfőn az ellenzéki frakciók néhány percben elmondhatják megint, mit gondolnak a világról. Az ülés ugyanis a kormánypártok távolléte miatt határozatképtelen lesz, és nagyjából egy óra után be is fejeződik majd.
