Persze kis pénzből is lehetne eredményt felmutatni, ha okosan költenénk el azt, ami van. Csakhogy nálunk az irányzékkal is akad gond. Az egészségügy fejlesztésére fordított komoly beruházások, mint például a budapesti centrumkórházak, fontos kérdéseket vetnek fel. Az orvos- és szakdolgozóhiány ugyanis már most ellehetetleníti az intézmények működését. Ki dolgozik majd ezekben a kórházakban? A többiektől szívják el a munkaerőt? Az utóbbi időben több olyan hír is napvilágot látott, hogy a nyári szabadságolások vagy felmondások miatt néhány intézményben veszélybe került a betegellátás. Ezt persze hivatalosan egy kórház sem ismeri el. Mégis, júniusban a Nyírő Gyula Kórház volt kénytelen bezárni nyárra a belgyógyászati osztálya felét. És a hírek szerint az esztergomi Vaszary Kolos Kórház szülészeti osztálya is bajba kerülhet, ha nem találnak sürgősen szakembereket.
Az orvosok fizetésének megemelése jó döntés volt, talán lassította az elvándorlást. A többi egészségügyi dolgozó azonban kimaradt a szórásból. Pedig őket sem ártana visszatartani. Ráadásul az orvosok nemcsak azért döntenek a külföldre költözés mellett, mert ott többet lehet keresni, hanem azért is, mert elegük van a rettenetes körülményekből: a szegényes eszközparkból, az omladozó vakolatból és abból, hogy a fiatalok alig kapnak lehetőséget.
A lassan csöpögtetett forintok ezekre a bajokra nem nyújtanak gyógyírt.
