Aki próbált mostanában burkolót, festőt vagy bármilyen szerelőt keríteni, megtapasztalhatta: szinte minden épkézláb mester Nyugat-Európában keresi a boldogulást. Persze mint minden nehézségnek, a szakemberhiánynak is nézhetjük a jó oldalát. Egyre többen döntenek úgy, hogy az apróbb felújításokat, javításokat a maguk erejéből oldják meg. Nem válik kárára senkinek, ha megtanulja, hogy néz ki belülről egy bojler, vagy hogyan kell szépen elsimítani a glettet. Daganatot azonban nem lehet csináld magad módszerrel diagnosztizálni.
Ma ismét olyan problémákkal kell szembesülnie a magyar egészségügynek, amilyeneket néhány évtizeddel ezelőtt látszólag már megoldottunk. Nincs elég háziorvos, és napról napra egyre több a gazdátlanul maradt praxis. Ráadásul főként azok a hátrányos helyzetű körzetek maradnak orvos nélkül, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Az Országos Alapellátási Intézet jelenleg 317 betöltetlen körzetet tart számon. Tavaly januárban még „csak” 238-at. A kormány a praxisok feltöltését egyebek mellett a letelepedési és a praxisjogvásárlási támogatással akarja elérni. Az orvosok több mint tízmillió forint támogatást kapnak, ha hajlandók elvállalni az évek óta betöltetlen helyeket. A program azonban egyelőre nem hozott áttörést. Hiába tűnik nagy pénznek a támogatás, a jelek szerint még így sem éri meg háziorvosként dolgozni.
Pedig ma már célirányos szakvizsgát sem követelnek meg a betöltetlen helyeket elvállalóktól. A más területen szakvizsgázottak is vállalhatnak ilyen praxist. A rendelés megkezdése után évekig dolgozhatnak háziorvosi vizsga nélkül, ugyanis öt évet kapnak a szükséges képesítés megszerzésére. Arról, hogy ez az engedmény valós megoldást jelent-e a problémára, megoszlanak a vélemények. Sokan gondolják úgy, hogy ez a módszer csak ront az ellátás minőségén. Persze az is igaz, a kevésbé képzett orvos is jobb, mint a nem létező.
Nem meglepő, hogy gazdag országoknak több jut egészségügyre, mint nekünk. Az mégis érthetetlen, hogy meg sem próbálunk lépést tartani velük. Az Eurostat a napokban közölt egy kimutatást arról, hogy az uniós államok mennyit költöttek egészségügyre 2015-ben. A kormány nem lehet büszke erre a listára. Hazánk a GDP 5,3 százalékát szánta a célra, ezzel az országok utolsó harmadában foglalt helyet. Még megrázóbb a kép, ha az egy főre vetített összeget nézzük: miközben az uniós átlag 2000 euró, nálunk ez az összeg a 600-at sem érte el. Nem is csoda, hogy az utolsók között voltunk. És a helyzet 2015 óta nem sokat változott.
