A Botka-terv szerint természetesen az egyéni jelöltek is közösek. De a választási rendszer koordinált jelöltállításnál is megkövetel valamifajta tömbösödést. A sikeres szereplés választástechnikai feltételei a Jobbikon kívüli ellenzéki oldal számára nem túl bonyolultak: minden körzetben egy jelölt, s olyan listák, amelyek biztosan átlépik a bejutási küszöböt. Ám a mindenkit egy listára pakoló összefogás gyengéje, hogy a támogatottsági adatok nem feltétlenül adódnak össze. Valóban sokakat visszatarthat Gyurcsány neve, ha megpillantják a „kormányváltók” listáján. Nehéz feladvány.
2014-ben szinte hibátlanul alkalmazkodott a fideszes választási rendszerhez a balliberális oldal. A gond a választóknak kínált portékával volt. Ami most sem látszik vonzóbbnak. Az MSZP baloldali fordulatának – Fizessenek a gazdagok! – hitelessége például erősen kérdéses. És aligha én vagyok az egyetlen, aki tegnap arra gondolt: Botka László ajánlatának mintha az volna a célja, hogy az azt elutasítókat jó előre felelőssé tegye a várható tavaszi kudarcért.
Az MSZP, illetve általában a megújulni képtelen, kiégett, jobb híján baloldalnak nevezett politikai tábor vergődése nem magyar sajátosság. Martin Schulz német szociáldemokratái a reménytelenség kampánya után landoltak a padlón vasárnap. Innováció, megújulás, a múlt tévedéseivel való őszinte szembenézés híján esély sincs a politikai sikerre. Egyelőre csak helyezkedésről, politikai túlélésről, véges számú mandátum elosztásáról szól a történet, nem a Fidesz leváltásáról.
