Aztán eltelt néhány nap, mi pedig bizonyságot kaphattunk arról, hogy Aradszki András valóban nem a saját szakállára bölcselkedett. Csupán az „előzenekar” szerepét játszotta, hangulatilag megtámogatandó Orbán Viktor csütörtöki felszólalását. A miniszterelnök az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett, a keresztényüldözést témájául választó konferencián arról beszélt, hogy az üldöztetés nemcsak tőlünk távoli vidékeken, de Európában is zajlik rafinált, szellemi eszközökkel. Orbán Viktor üzenetének lényege, hogy a kormány élére áll az ügynek, vagyis a maga erejéhez mérten megvédi Európa és a világ keresztényeit.
Volt a beszédnek egy akaratlanul is árulkodó kitétele, amely a nemes szándék átgondoltságát és ezáltal a komolyságát kérdőjelezi meg. A miniszterelnök mondandója alátámasztására olyan érvet hozott fel: „mivel mi keresztények vagyunk, a keresztényeken segítünk”. Ez tetszetős ugyan, ám kifejezetten ellentétes az evangélium tanításával. Nem más valójában, mint a pragmatikus politikai logika megnyilvánulása vallási köntösbe öltöztetve.
A kételyeket a két megnyilvánulás nem eloszlatta, sokkal inkább megerősítette. Hogyan akar kormányzatunk kiállni a keresztényekért? Hitelesen fel lehet-e ölteni Krisztus fehér ruháját a folyamatosan szított ellenségkeresés, a harci láz nap nap után tapasztalható hevítése, a háborús pszichózis állandósítása közben? A válaszért érdemes lenne talán felütni a Bibliát.
