Különös, de a szombati Ferencváros–Debrecen mérkőzés szünetében lezajlott késelős-lincselős jelenet taglalása közben mintha elsikkadna a stadionban uralkodó állapotokért minden körülmények között felelősséget viselő, a belső biztonsági szolgálatot megbízó klubvezetés szerepe. Az eset után a klub képviseletében megszólalók mindössze elvárásokat fogalmaztak meg a rendőrséggel szemben, és együttműködésre szólították fel a szurkolói közösséget. És hárítottak, amikor lényegében kiszűrhetetlennek nevezték, hogy valaki kést (!) csempésszen be a mérkőzésre. Vénaszkenner tehát van, alapos motozás nincs. Ez persze eddig is tudható volt, hiszen az elvileg tiltott pirotechnikai eszközök bevitele a magyar stadionokba sohasem jelentett megoldhatatlan kihívást a drukkereknek.
A mostani történet nem érthető meg az előzmények nélkül. A kezdetben a szurkolók széles körében szimpátiával fogadott, a Fidesz felső vezetéséből érkezett klubelnök az új stadion építésével nekilátott a Kubatov-terv végrehajtásának. A valóban európai színvonalú arénába egy domesztikált, végső esetben lecserélt szurkolótábort képzelhetett el. Aki nem fogadja el a feltételeit – vénaszkenner –, annak kívül tágasabb, és hát a magasabb jegyár is egyfajta szűrő lehet. Jöhetnek a „békés családok”, akik élettel töltik meg az új és modern stadiont. Csakhogy itt egy kis hiba csúszott a számításba. Magyarország nem Anglia: sem széles középosztályunk, sem színvonalas futballunk nincs. Tapasztalatból tudom, az NB I-es mérkőzések rendszeres látogatásához kell némi fanatizmus. Kubatov és a szurkolói csoportok állóháborúja a szenvedélyüktől fosztotta meg azokat, akik képesek a lelátóról győzelembe hajszolni kedvenceiket (ezek az emberek a másodosztályba történt „száműzetés” idején is kitartottak a csapat mellett). A klubvezetés saját, a szabályokat elfogadó új kemény mag megszervezésével is próbálkozott, évek múltán azonban bebizonyosodott: ahogy egy demokráciában a népet, úgy a Fradinál a szurkolókat sem lehet hatalmi szóval lecserélni.
Nem világos, hogy végül minek volt köszönhető a klub és a drukkerek váratlan és kissé körmönfont tartalmú kiegyezése; meglehet, van összefüggés a közelgő választással. Mert bár Kubatov Gábor mindig azt állítja, hogy a Ferencvárostól távol tartja a politikát, ő mégiscsak a Fidesz egyik alelnöke, klubelnökként is vérbeli fideszesként bánik a sajtóval, és mintha a választási irodánál történt emlékezetes botrányhoz is lett volna némi közük hozzá köthető „fradistáknak”. Akárhogy is, a megegyezés híre óriási örömöt szerzett a sokat emlegetett Fradi-családnak, és rögtön meg is telt szurkolókkal a stadion, ahol a hangulat szombaton végre igazi futballmérkőzést idézett.
Hideg zuhanyként ért ezek után mindenkit a véres incidens híre. Az információk szerint a késelő a Kubatov által „megbízott” korábbi vezérszurkoló volt, akinek azóta felvételeken is látható brutális bántalmazását kínosan hosszú ideig nem szakította meg a biztonsági személyzet. Az elkövetők tettére nem mentség, de az egymással – éppen a klubelnök miatt – haragban álló szurkolók jelenléte nyilvánvaló kockázatot jelentett. Különös, hogy erre az illetékesek nem készültek. Csak a gondviselésen múlt, hogy emberéletben nem esett kár. A bekamerázott arénában történtek részleteit minden bizonnyal tisztázni fogják, a bűnösöket megbüntetik. Az viszont talán soha nem fog kiderülni, hogy spontán esemény vagy szándékos provokáció vezetett az erőszakhoz.
Ami történt, a Kubatovval megegyezett, „szkennerellenes” szurkolóknak nem lehetett érdekük. Ők ugyanis garanciát vállaltak a balhé elkerülésére, amire a helyszínen is nyomatékosan felhívták a figyelmet. Most azonban a szektorbezárással máris a stadionon kívül találják magukat, a közvélemény számos korábbi eset táplálta ítélete pedig őket sújtja: ezekkel mindig csak a baj van! A dörzsölt politikus, Kubatov Gábor mossa kezeit.
