Orbán Viktor beszéde is tele volt ilyenekkel. Igazságtalan azt állítani, hogy a kormányzásról adott összegzése teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Nem, csak éppen bizonyos eredmények felnagyítva, a kudarcok elkenve jelentek meg. A kivándorlásról nem nagyon esett szó a munkaerőhiány okaként, a leszakadó régiókról festett kép legfeljebb nyomokban tartalmazta a valóságot, míg a közbiztonság esetében a miniszterelnök mintha tényleg elhinne minden statisztikai adatot. És hogy lehet létbiztonságról beszélni, amikor a családok nagy részének a felmérések szerint nincs megtakarítása?
A Fidesz elnöke jól tudja, hogy szellemi, lelki alapok nélkül hosszú távon nincs sikeres politika, s a kampány idején meg kell fogalmazni, mi végre is kér valaki felhatalmazást a választóktól. Amit erről hallottunk, a híveket könnyen lázba hozhatja, másokat viszont legalábbis elgondolkodtathat. Ezt a részt a megvédendő eredményeket, értékeket leltárszerűen felsoroló Kövér László vezette fel, aki a nyugati világról szólva liberális demokráciának hazudott új totalitarizmusról beszélt. Orbán Viktor szerint az ő és a mögötte álló politikai közösség célja nem kevesebb, mint a globalista elit legyőzése, vagyis a nyugati világ átformálása a nemzeti és keresztény eszme jegyében. A szabadság népét tehát megint harcba szólítják; lássuk be, mennyivel magasztosabb, lelkesítőbb ez, mint olyan földhözragadt dolgokról vitatkozni a hazai ellenzékkel, mint a bérunió, az egészségügy, az oktatás, ne adj’ isten a korrupció?! Olyan küzdelmet vizionált a miniszterelnök, amelynek megvívásához, úgy sejtem, nem még egyszer négy, hanem sokszor négy év kormányzásra van szükség.
Kíváncsi vagyok, lehet-e még tavaszig emelni a tétet.
