Nyeregben érezheti magát Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. December elején jelentette be, hogy a jövőben Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának, és átköltözteti oda az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból. A döntés alapvetően belpolitikai természetűnek tűnik, hiszen Trump ezzel egyrészt teljesíti egyik fő kampányígéretét, magához édesgetve a hívő republikánus szavazókat. Másrészt az Izrael melletti markáns kiállással látványosan szakított elődje külpolitikájával, ismét csak gesztust téve szavazóinak – erre szüksége is van, hiszen népszerűségi indexe rekordalacsony. Harmadrészt elterelte a figyelmet az elnökválasztásba való állítólagos orosz beavatkozással kapcsolatos nyomozásról is.
Az elnök stábja – főként az izraeli lobbival igen jó viszonyt ápoló veje, az elnöki külpolitikát állítólag nagyban meghatározó Jared Kushner – nyilvánvalóan gondosan megtervezte a lépést. Nem engedtek volna a lobbistáknak, ha számukra nem lenne összességében hasznos a bejelentést követő folyamat. Nyilván sejtették, hogy a muszlim világban komoly indulatokat vált ki a döntés, csakhogy a nemzetközi politikában a puszta felháborodás nem sok vizet zavar. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikai vétóról pattantak le, a közgyűlésben pedig az országok többsége elítélte ugyan Washingtont, ám ennek semmilyen következménye nem lesz. Főleg annak függvényében igaz ez, hogy az amerikaiak közel-keleti muszlim szövetségesei olyan mértékben függnek az Egyesült Államoktól, hogy teljesen meg van kötve a kezük. Trump ráadásul még az ENSZ-tiltakozást is a saját javára tudta fordítani. Hiszen szintén kampányígérete volt, hogy felülvizsgálja az amerikaiak részvételét a nemzetközi szervezetekben, így az ENSZ-ben is. Az alternatív jobboldal karácsonyi ajándékként üdvözölte, hogy 285 millió dollárral kevesebbet utalnak a világszervezetnek, annak ellenére, hogy ez már jóval a szavazás előtt eldőlt.
Közben gőzerővel megindult a zsidó lobbitevékenység az ENSZ-szavazáson tartózkodó, vagy éppen az amerikaiak és Izrael elítélésére voksoló államokban. Láthattuk ezt Magyarországon is, ahol a Mazsihisz és az Emih egyaránt amellett érvelt, hogy Orbán Viktor kormányának is el kellene ismernie Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Az elmúlt hetekben az izraeli sajtó is igyekszik nyomást gyakorolni ezen országokra, a bejelentés után Magyarországról is megírták, hogy csatlakozhat Trump kezdeményezéséhez. Ám úgy fest, a magyar kormányfő hiába borult össze a nyáron izraeli kollégájával, Benjamin Netanjahuval, ez végül elmaradt. Annak ellenére, hogy a lépés akár Donald Trumpnál is jó pontot eredményezett volna, amire Orbán Viktor már egy éve áhítozik. Trump számára egyértelműen hasznosnak bizonyult a bejelentés, de a világ számos állama dilemmába került: megéri-e összerúgni a patkót a muszlim országokkal Trump kegyeit keresve? Nem csoda, hogy csak néhány, a térképen is nehezen megtalálható ország követte Amerika példáját, amelyek nagyban függnek is az Egyesült Államoktól. Az izraeli sajtóban felmerült még Szlovákia és Románia is, ám előbbi az egységesnek mondott, de e kérdésben is külön utakon járó visegrádi négyek közül egyedüliként nem tartózkodott az ENSZ-közgyűlési voksoláson, hanem elítélte az amerikai lépést. Így nem várható, hogy pont Pozsony ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Románia esetében más a helyzet, hiszen hosszú ideje az amerikaiak hű szövetségese, de dilemmája azonos a magyarokéval.
Összességében komoly változást nem hoz Trump bejelentése, hiszen érdemi válaszlépést csak a konfliktus eszkalálása jelentene, ám ez a muszlim államoknak sem érdeke. A döntés csupán egy újabb fontos stációja az Izrael 1948-as megalapítása óta igen lassan zajló, az ország nemzetközi elismertségének maximalizálására irányuló folyamatnak. A bejelentés után világvégét jóslóknak nem lesz igazuk.
