Hogy mi ez a cél? Nem az, hogy mindenki lépjen egyet előre, minden keményen dolgozó kisember – ez lett volna a 2015-ös év szlogenje a Fidesznél, ha nem jöttek volna erre a Közel-Keletről menekülök. A cél az, hogy egy érdekkör meggazdagodjon. Ez minden korábbi „elmúlt nyolc évnél” tisztábban rajzolódott ki az elmúlt nyolc évben. Nincs mögötte egyéb magasztos gondolat, ideológia vagy összefüggő eszmerendszer. Persze, hivatkoznak rá. A Kádár-rendszer is hivatkozott ilyenekre, és elég sokan voltak tisztában ennek a teljes hazugságával, hogy aztán végül leváltsák a rendszert.
De akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt, április nyolcadikán és előtte egészen más volt a helyzet. Nemcsak hazánk, de egész Európa egy hosszú történelmi pillanatot élt meg. A világtörténelem mozgott, és mozogtunk vele mi is. A politikai viták nem elhalkultak, hanem felerősödtek; a hatalom nem központosult, hanem szétosztódott; a sajtóélet nem szétesett, hanem felpezsdült, vidéki lapok tucatjai indultak, hogy a szintén felpezsdülő politikai élet tucatnyi pártjáról, az ő sokszínű jelöltjeikről tudósítsanak. Ez a választás nem ilyen lesz. Mocskos kampány lesz, amelyben az elmúlt években felhúzott fideszes bulvármédia teljes arzenálját bevetik majd. Miniszterelnök-jelölti viták nem lesznek, mert a Brüsszelben mindig oly bátor Orbán Viktor nem vállalkozik ilyesmire. A kormánypárt nem fog az ország jövőjéről szóló programot ismertetni.
Három hónap van hátra. Addig még mindenki magába nézhet, és végiggondolhatja, hogy mit akar tenni április nyolcadikán. A demokrácia ünnepén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!