Biztosíthatok mindenkit, hogy azoknak a rászoruló ismerőseimnek, akiknek karácsony előtt az internetről néztem ki a budapesti ételosztások időpontját, fogalma sem volt, hogy melyik felekezet vagy politikai szervezet osztja a tartós élelmiszert. Bajba kerülnének, ha azt kérdezném tőlük, egyáltalán milyen pártok közül lehet választani. A befolyásolástól az is óvja őket, hogy analfabéták, a szavazástól pedig az, hogy nincs bejelentett lakcímük. De azért jobb, ha csak nemzetileg ellenőrzött gulyást fogyasztanak. Semmiképp sem olyat, amelyik valamilyen gyanús civil szervezettől származik. Nem beszélve a legrosszabb, talán halálos gulyásról, amit egy olyan párt osztogat, amelyik épp nincs kormányon.
Civil szervezetek már korábban jelezték, hogy mostanában nehezebb területfoglalási engedélyt kapni olyan istentől elrugaszkodott célokra, mint az ételosztás közterületen. Debrecenben jelképes (napi 35 forint négyzetméterenként) területhasználati díjat vetettek ki az ételosztásokra, de máig rejtély, hogy a jelképes összeg minek a jelképe.
Legutóbb egy párt, a Demokratikus Koalíció akadt fenn a pécsi adminisztráción, amikor babgulyást akart osztani. Nyilván motiválta őket a politikai haszonszerzés, ahogy minden pártot. Szerencsére a politikailag szennyezett babgulyást nem engedték közterületre, így Pécsett minden rendben, tovább éhezhetnek a rászorulók.
A politika mocskos játszma, előfordul, hogy benne szereplők feláldoznak elveket a politikai célok oltárán. De feláldozni egy nélkülöző ember ebédjét, az nem a politikában időnként szükséges kompromisszumok körébe tartozik, hanem az a kategória, amit Esterházy Péter híres mondata ír le legjobban: hogy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. Főleg úgy, hogy Rétvári Bence államtitkár (KDNP) maga is kiállt Vácott krumplit osztogatni – lakcímkártya felmutatásával lehetett hozzájutni, ami biztosan nem függött össze azzal, hogy lehetőleg a majdan abban a körzetben szavazók részesüljenek az adományból, sem azzal, hogy Rétvári a térség országgyűlési képviselője. Emlékeztethetnénk arra is, amikor Budapesten a rászorulóknak osztogatott tojásokra valahogy rákerült Bajkai István VII. kerületi alpolgármester neve.
Nem arra akarunk kilyukadni, hogy Rétvári Bence ne osztogasson burgonyát, még ha ezt politikai haszonszerzés végett teszi is, lelke rajta: amíg lesz ember, aki kikocog a hidegben a térre, meghallgatja a prédikációt, ha tartanak, kiállja a sort, ha van – szokott lenni – addig a tíz kiló, nagyjából kétezer forint értékű krumplira szükség van. Hogy ez miről árulkodik, ki-ki döntse el. De akkor kár vegzálni más pártokat, pláne civileket. Hadd etessék a szegényeket! Ha tényleg annyira sikeres a kormányzás, ez nem számít. Ha pedig ez politikailag olyan komoly veszélyt jelent, hogy hatósági eszközökkel sem átallanak beakasztani az ételosztóknak, az baj, mert azt jelenti, hogy mégsem élnek jobban a rászorulók. Márpedig úgy tűnik, hogy Magyarországon az élelmet politikai fegyvernek tekintik a politikusok. De azért a rászorulók élelmezése nyugodtan lehetne nemzeti minimum, ami nem esik a kettős mérce alá, amit a kormányzó erők alkalmaznak, ha arról van szó, hogy mit szabad a Fidesznek, és mit más politikai formációknak.
Eszünkbe juthat itt akár az a szó is, hogy „sportérték”. Az élsport a kormányzat dédelgetett kedvence. Kitörési pontnak tekintik szellemi értelemben is: a siker, a példaképek mind arra jók, hogy a nemzetet büszkévé, öntudatossá tegyék, lelkileg felemeljék. Elgondolkodtató, hogy ezzel a mentalitással milyen viszonyban áll a nélkülözőknek ételt osztogató akármilyen szervezeteket érintő piszkálódás. Mekkora a sportértéke?
Szép dolog a sport egyébként, az olimpia például nagyon fontos öröksége az emberiségnek. Az ókori görögök a háborúskodást is felfüggesztették az olimpiák idejére, jelezve, hogy van egy elkerített terület, ahová nem trappolhat be a politika. Amikor a sportról beszélünk, nem csak a sportról van szó, hanem alapvető értékekről is. Ezúttal arról, hogy kell hogy legyenek olyan elkerített területek, ahová a politika nem merészkedik. Bizonyos szint fölött egy bizonyos szint alá.
