Egyetlen kérdést biztosan eldöntött vasárnap az érvénytelen erzsébetvárosi bulinegyedes népszavazás: azt, hogy a politikusok semmilyen körülmények között nem spórolhatják meg a gondolkodást és a cselekvést. Amiért valójában megválasztottuk őket, legyenek bár kormánypártiak vagy ellenzékiek. Legyen szó akár a VII. kerületiek nyugalmáról, akár a 3-as metró akadálymentesítéséről, akár a Római-part árvízvédelméről – hogy csak néhány népszavazási kezdeményezést említsünk a közelmúltból. Az elmúlt években a helyi népszavazási akciók közül a mostani jutott el a végkifejletig, azaz a voksolásig. Sokan csodálkoztak is, hiszen a fideszesek az elmúlt négy évben úgy rettegtek a népszavazásoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Kivéve persze az országos politikai bevétel reményében saját maguk által elrendelt referendumot, vagy a hasonló célú nemzeti konzultációt. Bár a 2016-os kvótanépszavazás ugyanúgy érvénytelen lett, mint a bulinegyed kocsmáinak éjféli zárórájáról szóló, előbbit a hatalom – a 40 százalékot éppen meghaladó részvétel, valamint a kívánt „nem” szavazatok elsöprő, 98 százalékos többsége miatt – „politikailag érvényesnek” nyilváníthatta.
Nem mondható el ez a Belső-Erzsébetváros égető gondjainak ügyében tartott referendumról, amire az erzsébetvárosi választók 16 százaléka sem ment el. Bár a vendéglátóhelyek éjfél és reggel 6 óra közötti zárvatartását igenlők csaknem kétszer annyian voltak, mint a nemmel voksolók, sokat mond, hogy a „győztesek” a több mint 43 ezer erzsébetvárosi választópolgár 10 és fél százalékát sem teszik ki. Nem csoda, hogy a népszavazás kiírását ténylegesen kezdeményező önkormányzat nevében Vattamány Zsolt, Erzsébetváros fideszes polgármestere a Magyar Nemzetnek azt mondta: az érdektelenség miatt az eredmény semmire sem kötelezi őket. Tehát semmiképpen sem lesz éjféli záróra. Ellenben – mondta a kormánypárti politikus – a bulinegyedben élők akaratát igenis figyelembe veszik. Tervezik, hogy újabb javaslatcsomagokat készítenek az estétől reggelig tartó mulatozás által keltett zajok, szagok enyhítésére, az éjjel-nappali buli következményei, a térdig érő mocsok rendszeres eltüntetésére, a drogárusítás, prostitúció kiszűrésére, a világörökségi terület épületeinek védelmére. Nem sikerült tehát a döntés felelősségének az áthárítása, és az is látható, hogy a téma a másfél év múlva esedékes önkormányzati választáson sem hoz sokat senki politikai konyhájára.
A probléma hosszú évek óta ismert. Azonban 2018-ban már a fideszes kerületvezetés sem tehet megalapozottan szemrehányást a 2010 előtti, Hunvald-féle MSZP–SZDSZ-es summantós-privatizálós csapatnak a romkocsmás bulinegyed kialakulásáért. Ami nem mellesleg a Fidesz által irányított államgépezetnek és a haveri vállalkozóknak is évente egyaránt milliárdokat fial. Mindebből azonban alig csepegtetnek vissza a kerületnek, akik együtt élnek a már említett visszásságokkal, a nonstop ordibáló külföldi bulituristákkal, az Airbnb révén a lakóházakat is „kuplerájjá” züllesztőkkel. A népszavazás sikertelensége természetesen az ellenzéki pártok kudarca is, mert akik bennük bíznak, azok sem tudhatták meg, ők mit tennének másként. Hallgatott a kampányban az ellenzék is, mint a sült hal. Pedig már akkor előbbre járnánk, ha a politikusok elmennek a választóikhoz, hogy beszélgessenek velük. Lapunk ezt megtette a népszavazás napján, és kiderült: a választók sokkal érettebben gondolkodnak, mint politikusaik.
Most a hokiból vett hasonlat szerint is buli van. A korongot ilyenkor a játékosok ütői közé dobják, aztán akinek sikerül a leggyorsabban elhalászni, saját játékosához passzolhatja, és indulhat a támadás. Csakhogy itt egy csapat sem győzhet. Minden érintettnek lépnie kell valamit, hogy a bulinegyed ügyében szemben állók, a vendéglátósok és a lakók vágyai is teljesüljenek: Erzsébetváros legyen egyaránt élő és élhető.
