A legrosszabb az egészben, hogy az amerikai társadalom ördögi körbe került.
A gyakoribbá váló lövöldözések miatt mind többen követelnek szigorítást. Az elnökök is egyre többször beszélnek erről, aminek következtében a fegyverkereskedelmi számok az egekbe szöknek, a fegyverlobbi legnagyobb örömére – nem csoda, hogy Trump elődjét, Barack Obamát „a legjobb fegyverkereskedőnek” is nevezték. Elnöksége első évében, 2008-ban a fegyvereladások számával nagyjából megegyező fegyverellenőrzésekből 13 milliót folytattak le, 2016-ban pedig már 27,5 milliót. A növekvő számú fegyver miatt nagyobb a valószínűsége annak is, hogy gyakrabbá válnak a sok áldozatot követelő lövöldözések. Innentől pedig kezdődik minden elölről. Érdekesség, hogy mivel fegyverbarát elnök került hatalomra, a fegyvereladási adatok romlottak 2017-ben, hiszen nincs már miért fegyverexpókra járni. Az összeesküvés-hívők elgondolkodhatnak azon is,
vajon nem éppen a fegyverlobbi nyomására kezdett szigorításról beszélni az amerikai elnök?
Különösen annak fényében érdemes ezen töprengeni, hogy a fegyveripar jelentős hajtóereje az amerikai gazdaságnak, amelynek talpra állításán serénykedik az elnök.
Megoldás lehetne a sokszor emlegetett ausztrál út – az automata és félautomata lőfegyverek egy csapásra történő betiltása és az eszközök állami felvásárlása –, ám az amerikai fegyverlobbi és a társadalom jókora szeletének ellenállása miatt csekély az esélye, hogy ezen az úton elindulnának. Hiába tűnik innen nézve teljes őrültségnek az amerikai fegyvermánia, ez a hozzánk képest mégiscsak fiatal ország kevés régi hagyományainak egyike, amelyet patriotizmusukból kifolyólag nehezen adnának fel. Így viszont marad az ördögi kör. És az iskolai lövöldözésekben elhunyt gyermekek családjának gyásza.
