Az Országgyűlés mindig őszintén fogalmazó elnöke tavaly januárban egy zártkörű beszélgetésen azt mondta: „az a jó, ha az ellenzék nem rúg labdába”, illetve azt, hogy amikor újraszabták a választókerületeket, azon voltak, hogy „az ellenzék ne rúghasson labdába”. Kövér nyilvánosságra került kijelentéseire reagálva az Együtt nevében Szigetvári Viktor úgy fogalmazott: bizonyosságot nyert, hogy nem tisztességes a választási rendszer. Szögezzük le: azokról a körzethatárokról, amelyeket a kormánypártok kétharmados többségük birtokában újraszabtak, az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy aránytalanok és alkotmánysértők. Voltak ugyanis olyan választókörzetek, ahol sokkal kevesebb szavazat kellett egy egyéni képviselői mandátumhoz, mint másutt. Az Országgyűlés ciklusokon át mulasztásos alkotmánysértést követett el azzal, hogy nem orvosolta a bajt.
Tehát amikor Kövér László úgy fogalmaz az új törvényről, hogy csak annyi földrajzi „bűvészkedés volt benne, mint a ’90-es törvényben, amit a szocik alkottak meg”, az nem jelent mást, mint hogy úgy orvosolták a korábbi aránytalanságot, hogy az új körzethatárok nekik kedvezzenek. A házelnök azt is kijelentette, hogy semmi olyat nem tettek az elmúlt huszonhat évben, és nem is áll szándékukban, hogy olyat tegyenek, amit mások előttük meg ne tettek volna. Tehát hogyha eddig nem volt veszélyben a demokrácia, akkor most sincs – szögezte le tavaly januárban. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, számos olyan intézkedést hoztak, amely a szavazatokért folytatott versenyben erőteljesen csökkenti az ellenzéki pártok esélyeit a Fidesszel szemben.
Például a megyei lapok teljes egészében kormányhoz közeli vállalkozókhoz kerültek, sőt állítólag vannak olyan fideszes önkormányzati lapok, amelyek központi utasításra még fizetett politikai hirdetéseket sem vehetnek fel az ellenzéki pártoktól. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hírek szerint a plakáthelyek nagy részét is lefoglalta a kabinet és a Fidesz, illetve hogy hosszú évek óta a kommunikációra fordított tízmilliárdok is a kormánypártok kampánycéljait szolgálják, akkor valóban igaz, hogy az ellenzék nem nagyon rúghat labdába. A választás mégis szabad lesz, a szavazatokat tisztességesen fogják összeszámolni. Az ellenzéki pártok magukra vessenek, ha nem képesek akár házról házra járva eljuttatni üzeneteiket a polgárokhoz. Volt már példa arra, hogy az a párt nyert választást, amely felé erősen lejtett a pálya.
Sokkal nagyobb aggodalomra ad okot az, hogy a mindig őszinte Kövér László is elismerte: „törvényes keretek között” a kormánypártnak gyakorlatilag teljhatalma van. És amikor a kérdező azzal szembesítette, hogy a „Fidesz hozza gyakorlatilag a törvényeket is”, a házelnök tényleg meglepő választ adott: „De ez mikor van másként? Kormányok hozzák a törvényeket.”
A kijelentésen mindenkinek fel kellene háborodnia, aki komolyan gondolja a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos alapszabályát. De ez most nem verte ki a biztosítékot. Pedig a demokráciával kapcsolatos hiányérzetünket okozó probléma valahol abban gyökerezik, amit Kövér is elismert. Az Országgyűléstől valóban elvonták a törvényhozás alkotmányos jogát. És ilyen körülmények között a kormány mint végrehajtó hatalom ellenőrzésének a feladatát sem képes ellátni az éppen Kövér László által elnökölt parlament.
A fideszes házelnök 2015 nyarán az Ökopolisz Alapítvány fórumán elismerte: „Mi is szerepet játszottunk abban, hogy rossz irányba menjen el a demokrácia fejlődése.” Arra a felvetésre pedig, hogy a 2010-ben újonnan parlamentbe került pártok kiszoríthatják-e a Fideszt a hatalomból, azt válaszolta: „Engem nem érdekel a Fidesz. ( ) Engem a saját gyermekeimnek a sorsa érdekel. ( ) Én nem lettem milliárdos, nekem nincsenek vállalkozásaim. Nekem van három szép felnőtt gyerekem. ( ) Azt szeretném, ha ők is boldogok lehetnének.”
Őszinte szavak. Több millióan gondoljuk ezt ugyanígy
