A DK hét végén közzétett kolozsvári videója – amelyben kitakart arcú, eltorzított hangú polgárok mesélik el vészjósló zenei aláfestés mellett, hogy Orbán Viktorra és a Fideszre fognak szavazni – semmiben nem tér el a kormányzati gyalázatszpotoktól. Ugyanaz az érvrendszere, a hangütése, a hangulata, a hatásmechanizmusa. Nem differencia az sem, hogy az egyiket orrvérzésig tolja a köztévének hazudott pártharsona, a másikat meg csupán a közösségi médiában terjesztik – hiszen egyik és másik médium is eléri a feltétlenül mozgósítandó és mozgósítható rajongók széles tömegeit. Egy nem elhanyagolható nüanszra mégis indokolt felhívni itt a figyelmet: minden ember ember, ergo semmilyen rasszista-xenofób hadjárat nem védhető. A sajátjaink ellen uszítani azonban a fentiek rögzítése mellett is extra megvetést érdemel pluszban.
Kétszer nyolc év kínszenvedés után – hátha tényleg a betetőzése ennek a hosszú korszaknak ez a néhány hét – indokolt leszögezni: egyfajta minőségi minimum megalkotásának ideje közeleg. Hadd értékeljem biztató jelként, hogy a DK-s borzadályra az Orbán Viktortól és a Fidesztől fényévnyi távolságban található szubkultúrákban sem mutatkozik igény, amint azt a videó fogadtatása is visszaigazolta liberális – vagy annak mondott – lapokban és fórumokon. Ami mocsárszagtól bűzlik, ahhoz – bármit gondoljunk egyébként a világról – nem megyünk közelebb.
Azok kedvéért, akik esetleg továbbra sem értenék: Orbán Viktornak Gyurcsány Ferenc nem az alternatívája. Nem azért vetjük el az egyiket, mert a másik visszatérésére szavazunk. Ők mindketten a múlt – és a szakítás pillanata nem várathat sokáig magára.
