Vártam egy ideig tegnap, hogy nekikezdjek ennek a cikknek. Gondoltam, demokráciában evidens, hogy lemond az a politikai vezető, akiről kiderül, külföldi luxusvadászatait egy ajándékozó kedvű üzletember finanszírozza. Ráadásul olyan vezetőről van szó, aki a Kereszténydemokrata Néppárt elnevezésű, tiszteletre méltó múltra és elődökre visszatekintő alakulat elnöke is. Meglehet, naivságom jele, mégis őszintén remélem, mire ez az írás megjelenik, Semjén Zsolt keresztényként, magyarként és demokrataként meghozza a fájdalmas, ám ebben a helyzetben egyetlen szóba jöhető döntést. Ha így lesz, utólag is megérdemel egy kalapemelést. Mert van mit veszítenie: magas tisztségek, az azokkal járó juttatások, a 2021-es budapesti vadászati világkiállítás levezénylése, no meg a második hely a Fidesz–KDNP listáján, ami akkor is a következő négy évre parlamenti mandátumot biztosító pozíció, ha április 8-án cigány gyerekek potyognak az égből.
Lapunk múlt pénteken írta meg, a miniszterelnök-helyettes évente egyszer Svédországban vadászik; a költségek alkalmanként négy-öt millió forintnyi svéd koronára rúghattak. A legutóbbi kirándulást drágította, hogy a helyszínt helikopterrel közelítették meg – ami az elejtett rénszarvas szállítására is szolgált –, s előfordult, hogy egy egész hotelt kibéreltek a vadászaton részt vevők számára. Pokorni Zoltán párttársai ügyeire utalva az ilyesmit nevezte néhány éve urizálásnak; azóta már nem a Fidesz alelnöke, kritikát sem igen hallani tőle. A Fidesz aktivistái a kormánymédiában családlátogatást emlegetve próbálták bagatellizálni a botrányt. Ennél érdemibb volt az a reakció, amely szerint a miniszterelnök-helyettes a saját költségén ugyan miért ne hódolhatna közismert szenvedélyének. (A vadászattal magával egyébként semmi bajunk nincs, csak minden tiszteletünk ellenére Semjén Zsoltot nem tudjuk Széchenyi Zsigmond vagy Kittenberger Kálmán utódjának tekinteni; aligha fogunk tőle lebilincselő könyvet olvasni Vadászkalandok Skandináviában címmel.)
Láttunk már olyat, hogy valaki éves jövedelme tetemes részét a hobbijára áldozza. Csakhogy nem saját erőből, nem is rokoni segítséggel vett részt a svéd túrákon a politikus, hanem egy olyan vállalkozó jóvoltából, akinek érdekeltségei az Orbán-kormány idején igen jól szerepelnek a közbeszerzéseken, még uniós pénzből is gazdagodnak. Farkas József cége 2015-ben egy kétes, komoly visszhangot kiváltó pályázati ügynek is a szereplője volt. Azon túl, hogy egy miniszter részéről ilyen típusú anyagi támogatás elfogadása jogi kérdéseket is felvet, erkölcsileg menthetetlen, kimagyarázhatatlan a történet.
Semjén Zsolt előszeretettel válaszolja a Fidesszel szimbiózisban élő pártja létjogosultságát kétségbe vonóknak, hogy a KDNP az a horgony, amely a napi küzdelmekben hánykolódó Fidesz hajóját az örök értékekhez köti. Engem ez kicsit arra emlékeztet, amikor az SZDSZ azzal a hivatkozással lépett koalícióra az önmagában is kormánytöbbséget alkotó MSZP-vel, hogy majd szépen lenyesegeti az állampárti múltból átnyúló vadhajtásokat. Ehelyett aztán az SZDSZ oldódott fel a szocialista „erkölcsiségben”, s amikor ez az úgynevezett Tocsik-ügyben láthatóvá is vált, a pártelnök, Pető Iván lemondott. Az urizálás, a hatalmi arrogancia terén a KDNP-s politikusok (tisztelet a kivételnek) egyre kevésbé megkülönböztethetők a fideszesektől, s lassan itt is a hazugság válik anyanyelvvé. Rogán Antal legendás helikopterezésében a természetes reakcióként érkező hazugság volt az igazi botrány, s bizony Semjén Zsoltnak sem sikerült kibontania az igazságot a vadászatról szóló első híradás után.
Ha nem mond le, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke világosan megüzeni, azt a bizonyos horgonyt már rég felszedték. A züllés a kormányoldalon megállíthatatlan: könnyen lehet, hogy Schmitt Pál ma már megúszná a plagizálást. Akárhogy is: amíg a közéletben marad, „vadászkalandja” árnyékként fogja kísérni Semjén Zsoltot.
