Csakhogy a félelemkampányt legfeljebb Magyarországon hallják meg. A magyar kormány, no meg az agymosásnak hála a társadalmunk egy része benn ragadt a sokkoló 2015-ben, ám a többi tagállam továbblépett. Amíg Orbán Viktor kizárólag a kétségtelenül fenyegető bevándorlással és iszlamizációval „harcol”, addig az Európai Unió jövőjét meghatározó más sorskérdésekről nélkülünk döntenek. Merthogy az unió egyéb komoly kihívásokkal is küzd, és jelentős reformokra szorul.
Van ugyanis élet az egybites egyszerűségű migránsozáson és sorosozáson túl is. Amikor egy új hidegháború korszakát éljük, ám a magyar kormányfő mégis Vlagyimir Putyinhoz dörgölőzik. Amikor megtörténhet az, hogy Nagy-Britannia földjén idegméreggel követnek el merényletet egy ember ellen. Abban a Nagy-Britanniában, ahol több százezer magyar él és dolgozik, akinek a brexit utáni sorsáról még mindig nem tudhatunk biztosat. Amikor az Egyesült Államok olyan gazdaságpolitikával fenyeget, amely rossz esetben akár kereskedelmi háborúhoz is vezethet. Amikor a Facebook manipulálásával választást lehet nyerni. És még csak a brüsszeli csúcs valódi témáinak felét soroltuk fel.
Ettől még lehetne harcot is vívni. Például azért, hogy „megtorlásként” ne csökkentsék az uniós költségvetésből Magyarországnak járó összeget, ami egyszer már a bevándorlás kezelése, legutóbb pedig a durva korrupció okán is felmerült. Vagy hogy ne hazánk jogsértéseitől legyenek hangosak az Európai Parlament szakbizottságai. Azaz mielőtt jön Brüsszeltől egy igazi testvéri pofon.
