Carl Schmitt, a vitatott életpályájú német politikai gondolkodó és jogtudós szerint a politika lényege a barát és az ellenség megkülönböztetése. Nyers és leegyszerűsítő megfogalmazás, de nehéz vitába szállni vele. Éppen ezért értelmetlen önmagában a negatív kampány jelenségét kárhoztatni például most, néhány nappal a választás előtt: fontos, hogy a politikai szereplők azt is tisztázzák, miben mások, mint vetélytársaik, s azt is, azok felülkerekedése milyen veszéllyel járna. Általában – ezt már nem Carl Schmitt mondja, én teszem hozzá – magától értetődő, ki számít barátnak, és ki ellenségnek, finomabban szólva: ellenfélnek, politikai riválisnak. A Fidesz mintha a német tudós idézett gondolatát a maga pőreségében igyekezne átültetni politikai gyakorlatába. Közhelyszámba megy annak rögzítése, hogy a jól felépített ellenségkép a saját politikai tábort összeabroncsozó erő lehet. Csakhogy az elméletből lepárolt módszerekkel sohasem terepasztalon, hanem hús-vér embereken, társadalmakon kísérleteznek. Négy éve a Fidesz a másodszor nagy fölénnyel megnyert választás után hazai ellenfél és – ami nagyobb baj – értelmes kormányzati célok nélkül maradt. A fenyegető helyzetből a migrációs válság húzta ki, illetve annak a politikai cinizmus minden kellékét felvonultató hasznosítása.
A muzulmán migránsok tömege, az őket mozgató világ-összeesküvést megszemélyesítő spekuláns tökéletes ellenségnek bizonyult, már csak azért is, mert a valóság elemeinek ügyes csoportosítgatására, a 2015-ös krízis emlékének elevenen tartására valóságos propaganda-hadsereget épített fel és működtet közpénzek tízmilliárdjainak elégetésével Orbán Viktor kormánya. A déli határt ostromlók elpárolgásával aztán egyre jobban el kellett rugaszkodnia a valóságtól ennek a roppant gépezetnek, amely végül egy alternatív világot épített fel. A menekültáradat éppen jókor jött a kormánynak, ám a választás felől nézve talán túl korán is. Mostanra mintha fáradni látszana a riogatás; minél nagyobbat tódít a kormány és sajtója, annál inkább kilóg a lóláb. Egyre izzadságosabb munka valós fenyegetésként ábrázolni a migrációt és a nemzetközi hatalmak áskálódását. Ráadásul a kampány idejére derült ki, hogy a menedékkérők befogadása a hangzatos szólamok dacára folyamatos, a kötvénymigránsok pedig valós kockázatot jelentenek.
