Azért dicséretes, hogy az ellenzéki pártok – ha másként nem, verbálisan legalább – hajlandóságot mutatnak a tervezett és szervezett együttműködésre, mert hát az ország érdeke ugyebár mégis csak előbbre való holmi egyéni érdekeknél, ilyenkor kampány idején mindenképpen. Sok kiemelkedő politikusi személyiség fáradozott azon, hogy a széles körű összefogás lehetőségének reményére ígéretet tehettek, hiszen az érintettek valójában annyira vágynak rá, mint hajdan Orbán Viktor a Torgyán Józseffel kötött kontraktusra, de végül is a politika a kompromisszumok tudománya (művészete).
A kompromisszumos javaslatok sora valahol Gyurcsány Ferenc programként is felfogható javaslatával kezdődött: „a gyertek, csávókáim, és mondjátok a szemembe, hogy mi bajotok van velem” tartalmú, mély felelősségtől áthatott politikai nyilatkozata által. Amikor eme kérés elhangzott, a csávókáim (a lehetséges szövetségesek) még nem voltak felkészülve egy ilyen típusú, terjedelmes előadásra, nem véletlen, hogy akkor még részleges maradt az ellenzék választási összefogása.
A két csávóka, Bajnai és Mesterházy váltig azt hangoztatta, hogy megállapodásuk végleges, tökéletes, bárminemű módosítása elképzelhetetlen, az Orbán Viktor pedig csomagoljon, mert már meg is bukott, csak még nincs róla papír. Gyurcsányról úgy vélekedtek, hogy nem érdemes közösködni vele, mert személye több szavazót tántorítana el, mint amennyit a pártja hozna. Az ősz a baloldali pártok, pártocskák és egyéb gittegyletek huzakodása jegyében telt el, jelezvén mennyire alkalmasak és felkészültek a kormányzásra. Végül, közel oly ellenségesen fenekedtek egymásra, mint a kormányzó pártra, egymástól véve el a szavazók támogatását és a megszerezhető konc reményét.
Az év végén Magyar Bálint fogalmazta meg újra, a sok más által már többször hangoztatott javaslatot a teljesebb ellenzéki szövetségről. Úgy látszik, Magyar még mindig „tudja, meri és teszi”, mert az ő szavait mintha meghallották volna az érintettek. Bölcsességének veleje, hogy az MSZP és az Együtt–PM augusztusi megállapodását félretéve, a Demokratikus Koalícióval kibővített közös listával induljon a választáson. A programokat nem kell egyeztetni (amúgy sincsenek), fontos a hatalom megszerzése, a műsorhoz annyi is elég, célok és feladatok meg úgyis adódnak maguktól.
