Üzenetértékű, hogy a magyar kormány meg sem várva a jövő heti uniós csúcsot szánta el magát erre a látványos, élénk nemzetközi figyelmet keltő akcióra. Még azelőtt, hogy a tranzitállam Magyarországon valódi krízisről beszélhetnénk – leszámítva a déli határszakaszt; az ott élők közvetlen kárvallottjai a növekvő bevándorlásnak. A lépés belpolitikai haszna szerteágazó: a napirend meghatározásával a cselekvőképes szereplőként fellépő kormány eltereli a figyelmet a számára kellemetlen témákról, így arról is, hogy hazánkat e pillanatban a bevándorlásnál nagyobb mértékben sújtja a megélhetési kivándorlás. Ennél is lényegesebb, hogy a többség valószínűleg egyetért a kerítés megépítésével, hiszen a bevándorlás várható növekedése jogos aggályt kelt akkor, amikor honfitársaink tömegeinek integrációjára tett erőfeszítések is gyakran hiábavalónak bizonyulnak.
A vélelmezhető társadalmi egyetértés sem teszi okafogyottá a kerítés szükségességével, hasznával és a döntés következményeivel összefüggő kételyek felvetését. Ám az ellenzőknek választ illene adniuk arra a kérdésre, hogy milyen más módon kezelhető ez a hosszú távon végzetes következményekkel fenyegető probléma. A baloldali, liberális ellenzéktől ilyesmit most sem hallani.
Szemben a joggal kifogásolt bevándorlóellenes plakátkampánnyal, az Európai Unió leghosszabb drótkerítése megépítésének híre jó eséllyel eljut az embercsempészekhez és a menekültek/bevándorlók jó részéhez, akik új útvonalat terveznek majd az Európai Unióba. Amíg azt is le nem zárják. Ha van irgalom a határait átjárhatatlanná tevő államokban, akkor érdemi segítséget nyújtanak a bevándorlás frontországainak, így a földönfutók sokaságának.
