Nyugalom, minden rendben lesz!

Mi a gyerekkel Palermóban vagyunk, ahol nagyon küzdelmes az életünk.

Muhari Andrea vagyok, tizenöt éve élek Olaszországban, Palermóban a családommal. A férjem futball menedzserként dolgozik, magam videó vágó vagyok, és van egy négy és fél éves kisfiunk. A mi helyzetünkről azt kell tudni, hogy a férjem tavaly szeptembertől Velencében kapott munkát, ezért a család tavaly ősszel északra költözött, így a járvány ott ért minket. Ahogy súlyosbodott a helyzet, március 2-án úgy döntöttem, hogy mivel a velencei albérletben sokat voltam egyedül a gyerekkel, visszaköltözök Palermóba, míg a férjem a munkája miatt északon maradt. Azóta annyit romlott a helyzet, hogy a család kettészakadt, mert a párom már nem tud hazautazni, noha nem tud dolgozni sem, de már nem hagyhatja a várost.

Mi a gyerekkel Palermóban vagyunk, ahol nagyon küzdelmes az életünk, mert nemhogy a bevásárlás, de még a szemét levitele is nehézségekbe ütközik. A gyereket ugyanis nem vihetem magammal, mert az üzletbe csak maszkban vagy sálban léphetek be, és kesztyűt is kell viselni, ezt a fiamra viszont nem tudom ráadni. Ha vásárolok, akkor csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg, és villámgyorsan elhagyom az üzletet. A futárszolgálat már nem, vagy csak akadozva működik. Amíg vásárolok, addig a férjem szülei vigyáznak a gyerekre a teraszon, hogy szabad levegőn legyenek. Ezzel csökkentjük a kockázatot.

Indult közben egy mozgalom, ami azt hirdeti, hogy nyugalom, minden rendben lesz. Aki ehhez csatlakozik, egy szivárványos zászlót tűz ki a házára, lakására.

Ha a többi vírusnaplót is olvasni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/virusnaplo