„Ilyen hangulattal se Magyarországon, se máshol nem találkoztam még”

Török Bélát lenyűgözi a lelátó népe, míg Mezei Tamás a pszichodoki szerepéről beszélt. Pólós hangok a Várból.

– Az szólhat a görögök mellett, ha leszünk olyan ostobák, és felvesszük a tempójukat, vagyis a lassú vízilabdát, mely rájuk jellemző, de erre készülünk. Emberelőnyben úgy járatják a labdát, mint kevesen, az egyik legjobbak ebben a világon – fordult rá a csütörtöki elődöntőre Török Béla. Komoly meglepetést nem hiszi, hogy okozhat az ellenfél. A videós elemzés szerda délután következik.

A csapattal kapcsolatban, első világbajnokságát illetően egyetlen rossz pillanatot sem tudna mondani Török, felemelőnek érzi, hogy itt lehet, kellemetlen meglepetés nem érte, 12 játékostársával harmonikus a viszonya. – Ennél nehezebb helyzetben, sikertelenebb sorozatban ne legyen a magyar vízilabda-válogatott, mint most – reagált viszonylag higgadtan egy újságírói felvetésre, miszerint az utóbbi időben nem ért el kiemelkedő eredményt a csapat, és szorult helyzetbe került több játékos visszavonulását követően.

Mezei Tamásnak nagyjából begyógyult a seb az arcán, melyet még egy rúgás ragasztott oda az egyik csoportmeccsen. A szolnoki centert az ág is húzza, hiszen beszakadt dobhártyával kellett elkezdenie a felkészülést, így az első kérdésünk az volt felé: hogy van? – Köszönöm, jobban, ugyanaz a helyzet mint eddig, meccs után regeneráció, aztán készülődés a következő mérkőzésre. A műtét? Egyelőre konzultálnak róla, ha minden jól megy, jövő héten megejtjük.

Arra, hogy szabadságot jelent-e számára a közösségi oldalakon a korlátlan nyüzsgés, nemmel válaszolt. A szabadságot inkább az adja, ahogy Märcz Tamás bánik velük. – Nem a görcsösség árad belőle, hanem oldott, így könnyebb reagálni bizonyos helyzetekre. Úgy érzem, a 18 fős bő keret és most a 13-as szűkített is remekül érezte magát együtt. Úgy tűnik, az, hogy hazai világbajnokságon vagyunk, egyelőre nem terhet rak ránk, hanem pluszt ad.

Csernus doktor frissen elemezte a női válogatott kudarcos negyeddöntőjét, ott van a hölgyek mellett a csapatszálláson, így felvetődött, ez a férfiaknál is így van-e. Mezei elárulta, Kenyeres András ott van ugyan a Hiltonban, de eddig nem fordult hozzá senki tudomása szerint, ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges volna a jelenléte. – Itt már nem feltétlenül tud pluszt hozzáadni a dolgokhoz, szerencsére nem is állunk úgy, hogy szükséges lenne a beavatkozása.

A görögökre kitérve leszögezte: sokkal több potenciál van a magyar csapatban, mint a görögben, mert ott a klubcsapatoktól a válogatottig mindenki ugyanabban a rendszerben játszik, míg a magyarok nem. Egyénileg sokkal jobbak szerinte a mieink, nagyobb a variációs lehetőség a csapatban. A meccsek előtti bevonulásról elárulta, ő már akkor végiggondolja, mi a feladata, ha kezd, és mi, ha a padra ül. Figyeli az ellenfeleket, a játékvezetők felfogását. A meccsen pedig már nincs rá hatással, hányan és mit ordítanak a lelátón, csak a feladatra összpontosít.

– Egymásért csináljuk ezt az egészet, azért, hogy ha lefújták a mérkőzést, akkor úgy tudjak a társam szemébe nézni, hogy mindent végrehajtottam, ami az én feladatom volt. Még csak most költöztünk be a hotelba, de már szinte vége a vébének, szóval lehet, hogy csak utólag tudatosul majd bennünk, hogy b.ssza meg, ez milyen jó volt.

A magyar–görög elődöntőt csütörtökön 20.30-tól rendezik a Margitszigeten.