Délelőtt azért mindig jó kérdés, mi kerül az összefoglaló fókuszába, hiszen a nap első felében mindig csak előfutamokat rendeznek. Kedden nem tűnt azért annyira bonyolultnak a helyzet, hisz a négy versenyszámos programban hat magyar is „terítékre került”.
Aztán történt egy még különlegesebb dolog, hiszen a frissen átadott, gyorsnak ígért uszoda csak kedd reggelig maradt igazán „világcsúcsszűz” (az első napon a svéd Sarah Sjöström a svéd gyorsváltó tagjaként faragott 35 századot a 100 m gyors világcsúcsán, de arra nem irányult túl sok figyelem), a brit mellúszókirály Adam Peaty 100-on már a selejtező futamban óriási világrekordot úszott, és még csak fáradtnak sem látszott utána, arról nem is beszélve, hogy ezen kedd és szerda este jó eséllyel tovább farag majd, még úgy is, hogy az előfutam során tökéletes volt a benyúlása.
De akkor a hat magyarról is szólunk, mert van mit!
Ahogy azt titkon reméltük, mind Kenderesi Tamás, mind Cseh László, tudatos, taktikus, erőtől duzzadó és nem túlerőltetett úszással nyerte selejtezős futamát 200 m pillangón. Az olimpiai bronzérmes Kenderesi végül 7., a világbajnoki címvédő Cseh 1. idővel jutott a délutáni középdöntőbe.
– Ebben az úszásban még azért volt. Nehéz lassan úszni és nehéz tartalékolni, láttam az utolsó 50-en, hogy még vannak jó néhányan előttem. Lehet, hogy egy eléggé jó pályára kerülök, délután 1:54-gyel kezdődő időt tűztem ki célul – mondta Kenderesi Tamás. Cseh László ekképp értékelt: – Nagyon kellett ez a jó időeredmény, nem éreztem azt sem, hogy kiúsztam magam. Már attól boldog vagyok, hogy kijöttem az uszodába. A vége még nem volt olyan acélos, nem kellett volna ilyen erősen úszni, de kellett a lelkemnek a megerősítés, hogy jó formában vagyok – fogalmazott, hozzátéve: – Annyira nem haltam meg, kezdésnek jó volt. Délutánra igyekszem még javítani, és remélem, az utolsó 25 méterre sikerül átcsoportosítani némi szurkolást. Oldalra nem néztem, ezért nem láttam Chad Le Clos-t sem, a végén kezet ráztunk. Hazai közönség előtt vagyunk, nehéz lesz neki.
