Vizes-vb-n jártam, avagy az ausztrál–magyar barátság építése

Az embernek olykor a szava is eláll, ha összefut az arénában egy világsztárral.

Este fél nyolc körül újra elfoglaltuk a szurkolói zóna középső traktusát, ami nem volt nyerő választás, mert alig láttunk valamit a vízilabda-döntő történéseiből. Az úszás élményeinek feldolgozásának közepette az ausztrál úszócsapat szakmai részlege – termetük és felépítésük alapján biztosan nem az úszógarnitúra részét képezték – került az utunkba, köztük egyetlen, láthatóan remek fizikai állapotban lévő, bájos mosolyú hölggyel. Eleinte sajnos csak a kidolgozott hátizmait szemlélhettem, majd amikor végre megfordult, akkor tűnt fel, hogy nem mást sodort utamba a sors, mint Cate Campbellt. Lányos zavaromban tapintatosan megszólítottam, olykor még remegő, gyermeki hanggal elmeséltem neki a Duna Arénában tapasztaltakat, és végül tőle is hallhattam, minek a következménye a távolmaradása, és mikor láthatjuk újra a medencében. „Köszönöm érdeklődését, jövőre visszatérek” – válaszolt elképesztő közvetlenséggel és szimpatikusan a kétszeres olimpiai bajnok. Ezt követően persze a közös fotó sem maradhatott el.

Nehezen ocsúdtam fel, hiszen jómagam az a fajta figura vagyok, akinek mindig is akadtak példaképei, valódi hősei a jelenkor legnagyobb sportegyéniségei közül. Az úszás világában is mindig találtam a szívemnek oly kedves szereplőt, gyerekként Darnyi Tamást, de akadt időszak, amikor a nem éppen ártatlan, az úszósportot viharos körülmények között elhagyó Ian Thorpe volt a kedvenc.

Ez az egész délután, ez a hihetetlen mértékű szeretetáradat, a magyaros szurkolói mentalitás nem engedi, hogy a jelen magyar vagy külföldi úszóinak bármilyen csalódás, eredménytelen verseny kedvüket szegje. Sosem feledem Cseh Laci minapi mámoros nyilatkozatát, amelyben bátorító szavakkal igyekezett életet lehelni a mostanság biztosan még a víz közelébe sem vágyó Gyurta Dánielbe. A vb-t övező szeretetáradatból Dani sajnos csak kevés alkalommal tudta kivenni a részét, de magam büszkén nézek fel rá, mert habár abszolút távol volt élete formájától, és talán legbelül érezte, hogy ki kellene hagynia a vb-t, mégis odaállt, szembeszállt az elemekkel. Ahogy teszi azt mindennap Milák Kristóf, Kerékgyártó Tamás, szombati hősöm, Cate Campbell és a többiek, hogy utat mutassanak a jövő újabb és újabb nemzedékeinek.