Teszt: Sony Cyber-Shot DSC-HX300 – Közelebb hoz

Teszteltük a japán vállalat bridge kategóriás fényképezőjét. A Sony most sem okozott csalódást.

Izgatottan vettem kézbe a japán vállalat legújabb, 50-szeres zoommal rendelkező fényképezőjét a HX300-ast. A nem mindennapi tudást felvonultató készülékkel a Sony egy kihalófélben lévő kategóriának adott új életet, hiszen napjainkban a bridge gépek helyét inkább az NEX modellekhez hasonló, cserélhető objektívvel rendelkező gépek veszik át. Mégis, a tesztkészülék néhány napos használata után mondhatom, hogy bizony nagy kár lenne ezekért a modellekért, mivel egy átlagos igénnyel rendelkező felhasználót maradéktalanul ki tudnak elégíteni; és ne felejtsük, hogy az objektívek cipelésére sincs szükség.

A Sony most sem hazudtolta meg önmagát, egy messziről is felismerhető külsejű dobozba csomagolta a készüléket. A tartozékok mennyiségét nem vitték túlzásba a gyártónál, hiszen csak egy töltőfej, egy microUSB kábel, egy töltőkábel és az igencsak vastag használati útmutató kapott benne helyet. Más sajnos nincs. Egy hordtáskának örültem volna, de nyilván úgy voltak vele, hogy aki ki tud adni 140 ezer forintot egy fényképezőért, annak belefér ez is.

Már az első kézbevétel után tudatosul bennünk, hogy a HX300-as egy nehézsúlyú versenyző. Ezt alátámasztja 623 grammos tömege, amely a valóságban többnek érződik, vélhetően azért, mert a hatalmas lencse mindig igyekszik előredönteni a kezünkben a készüléket. De szerencsére csak próbálkozik, sikerülni nem fog neki, mivel igazán ergonomikus markolatot képeztek ki a japán mérnökök. Ezen a „térfélen” találhatjuk meg amúgy is a legtöbb funkciót, a méretnek hála pedig nagyobb kézzel rendelkezők akár „egykezes” módban is használhatják a készüléket. A markolat tetején kapott helyet a nagyításra szolgáló csúszka, illetve az exponáló gomb is. Mögöttük a fókusz, illetve a fehéregyensúly beállítására szolgáló gombok kaptak helyet.

Nem szabad megfeledkezni a funkcióállító tárcsáról sem, hiszen ezen konfigurálhatjuk, milyen anyagot kívánunk készíteni. E mellé helyezték el az LCD-kereső és képernyő közti váltásra szolgáló gombot, továbbá a videofelvételt is itt indíthatjuk el. Térjünk rá az egyik leglátványosabb részre, a kijelzőre. A 3\"-es, közel 1 millió képpontot tartalmazó megjelenítő igazán éles, napfényben is jól látható képet ad. A gyártótól megszokott módon dönthető a panel, így felemelt és leengedett pozíció esetén is látjuk, hogy épp mit készülünk lefotózni. Mellé került a 4 irányú navigáció gyorsfunkció-billentyű, itt a kijelzőn megjelenített információkat, a vaku működését és a képre kerülő effektusok elhelyezését állíthatjuk.

Ez alatt a beépített használati útmutatóhoz, mellette pedig a menübe léphetünk be. Fölül találjuk meg a sztereó mikrofont és a brutális erősségű vakut. Az ember első látásra csak egy aprócska, gombnyomásra felbukkanó villantót lát, második pillanatban meg már semmit, mivel kivitte a szemét a fény. Azért viszont kár, hogy aki professzionálisabb helyzetben használná, az extra vakut nem tehet fel, mivel nem alakítottak ki hozzá csatlakozót. Baloldalra, egy fedél mögé rejtették a micro USB- és HDMI-csatlakozókat, alulra pedig az akkumulátor és a kombinált MemoryStick-SD kártyafoglalat került.

Miután lehámoztuk a díszes Sony felirattal megáldott lencsevédőt, elénk tárul a sokat sejtető felirat: Carl Zeiss Vario-Sonnar T. Ebből már sejteni lehet, hogy itt jó dolgok fognak történni, és szerencsére ez így is van. Bekapcsolás után – takarva a valós képességeit – alig megmozdulva életre kel az objektív. A gyújtótávolság 24-1200 mm-ig terjedhet, gyakorlatilag nem túlzás azt állítani, hogy eddig ekkora nagyítást csak sokkal profibb eszközöknél érhettünk el. Nagyításra nemcsak a megszokott csúszka, hanem az objektív körül elhelyezkedő tárcsa is lehetőséget ad.

Ez utóbbi funkciója egy oldalsó kapcsoló segítségével megváltozhat, onnantól a manuális fókuszt állíthatjuk vele. Az optikai képstabilizátornak hála még maximális nagyítás esetén is „tartható a  helyzet”, hiszen nem kell nagy truváj ahhoz, hogy éles képet csináljunk. Akinek esetleg ez is kevés, az használhatja a digitális zoomot is, ilyenkor maximum 100x-os nagyításra van lehetőség. Makró készítése esetén már alig 1cm-ről éles képet készíthetünk.

Hozzáértők a P/S/A/M manuális módok segítségével állíthatják a blende vagy a zársebességet, illetve iAuto módban egyedi hatásokkal tüzdelhetik fel képeiket. Mindenki másnak elég az iAuto+ módot használni, ilyenkor a kamera néhány pillanat alatt felismeri a helyzetet és automatikusan beállítja magát a legjobb fotó készítéséhez.

Aki esetleg rendelkezik 3D-s televízióval, annak hasznos lehet a térhatású képek készítésére szolgáló menüpont, ilyenkor a fényképező a saját beállításait használva elkészíti a képet amit mi – 3D-s kijelző híján – legfeljebb normál képként tekinthetünk meg.Nem maradt ki a repertoárból a FullHD videók készítése sem, a készülék 50 képkocka/másodperc sebességgel rögzíti az anyagokat.A minőség pedig itt sem érheti kritika, igazán jó felvételt készít a HX300-as, a sztereó mikrofonnak hála pedig nemcsak a kép, a hang is jó lesz. Ideje rátérni az elkészült képek minőségére. Ennyi funkció mellett bizony igencsak ciki lett volna, ha a Sony pont a lényeget, a fotók minőségét rontja el.

A 20,4 megapixeles fotók az EXMOR R szenzornak hála megdöbbentő élességgel és tisztasággal néznek vissza ránk. Nem tetszett, hogy csak JPG-ben fotózhatunk, RAW képek készítésére nincs lehetőség, bár gondolom úgy voltak vele a Sony-nál, hogy akinek ez kell, az DSLR-t fog vásárolni. A vakunak hála sötétben sem érezhetjük magunkat elveszettnek, akinek ez kevés, az ISO12800-as érzékenységig is elmehet, igaz, ilyenkor legfeljebb egy pixeles pacát fog látni, de az opció az megvan. A sok nyomkodásnak viszont ára van, az LCD képernyő használatakor 310 fotó után töltés után kiáltozik a gép, a keresővel ez egészen 400-ig növelhető.

Nagyon hozzám nőtt a teszidőszak alatt a Sony újdonsága. A profi összeszerelésnek hála az ember akaratlanul is úgy érzi, hogy egy sokkal komolyabb DSLR készüléket tart a kezei között, erre pedig alaposan ráerősít a nagyítás során előjövő optika is. Olyankor ember legyen a talpán aki megmondja, hogy „csak” egy bridge gép van a kezünkben. 130 ezer forint bizony nem kevés egy fényképezőért, ám aki még idegenkedik a cserélhető objektíves modellektől, de profibbnak tartja magát a kompakt gépek felhasználói táboránál, az bátran vegye szemügyre a Sony újdonságát, biztosan elnyeri a tetszését.