Teszt: átlag- helyett minimálbér egy táblagépért

Megfizethető árú, de egyáltalán nem buta táblagépet dobott piacra a Texet.

Volt nekem már Texet készülék a kezemben – egy könyvolvasó –, véletlenül kaptam tesztre, és fogalmam sem volt, hogy mit is kaparintottam meg. Aztán kicsit rákerestem az interneten. Azt láttam, hogy tőlünk keletre, az oroszoknál brutális eladásokat ér el a márka. Az almás és a nagyobbik koreai gyártó után ők a harmadikok Oroszországban. Miért ilyen népszerűek? Erre igyekszik választ adni ez a teszt.

Azt szoktam mondani, hogy egy táblagép használatakor nagyon fontos a külső. Az esztétika azzal kezdődik, hogy a készülék nagyon vékony, egybedolgozott alumíniumházban foglal helyet. Az oldallapot és a hátlapot egy anyagból alakították ki, ehhez csatlakozik a perem nélküli előlap. Ez a megoldás sziklaszilárd érzést ad az embernek. Én ki nem állhatom a krómozott elemeket, de itt épp annyi fényesség van, amennyi kell. A gyári dobozban kapunk egy fedeles tokot is, amely lehetne kicsit jobb minőségű, de legalább védi a készüléket. És jól jön filmnézésnél, hogy össze-vissza lehet hajlítgatni és mindenféle állványt csinálni belőle.

Körbeforgatva azt látjuk, hogy számos olyan nyílás van a géptesten, ami jó. A hdmi-kimeneten keresztül a tartalmaink kitehetők külső képernyőre. Örülök a mikro-sdhc-nyílásnak is annak ellenére, hogy a tabletben van 16 gigabájt belső tárhely. Papíron. Ugyanis ebből a romból csípi le a rendszer a telepítésre szánt területeket is, így a fájlok tárolására alapesetben 11,5 giga marad meg nekünk, de persze ez sem kevés. Ezt lehet a külső sdhc-kártyával felbővíteni 32 gigabájtig. Ha ennyi tárhely sem lenne elég, akkor a dobozban kapott otg-kábellel további külső tárhelyet csatlakoztathatunk, vagy mondjuk egy mobilinternetes pálcát, amivel azonnal 3G-vel netezhetünk. A magyarországi szolgáltatóktól kapott eszközök nagy részét kezeli szépen.

Nem örülünk viszont a speciális töltőcsatlakozónak, mert miatta eggyel több kábelt kell magunkkal cipelni. Azért nem értem ezt a megoldást, mert ezen a kábelen keresztül egy sima usb-portról is veszi a töltést a gép. Az ilyen, nagyon erős és nagy energiaigényű tábláknál azért szoktak speciális csatlakozót beépíteni, mert egy sima 500 milliamperes usb-aljzat nem lenne képes őket tölteni, és a kedves vevő természetesen reklamálna azonnal, hogy miért nem töltődik a tablet. Itt viszont töltődik, ezért nem értem a kialakítást.

3,5 milliméteres fülhallgató-csatlakozót kapunk még, amelyhez csatlakoztatható a hagyományos fülesünk, de a dobozban kapunk is egyet, ami szép gesztus. Az oldallap alján, sajnos a rövidebbik oldalon és egymás mellett helyezték el a két hangszórót, amelyek fektetett képernyőnél, azaz a jellemző mozizási helyzetben nem adnak sztereó hangzást. És kicsit halkak is. Az oldallapon, a hangerőgombok mellett van egy home gomb, ami nem igazán szerencsés, mert mozizásnál ha hangerőt állítunk, az ujjunk könnyen eltévedhet, és ilyenkor azonnal ki is lépünk a videólejátszóból.

A belsőt tekintve fontos információ, hogy négymagos Allwinner processzor hajtja a gépet. Az erős processzor mellé erős grafikus támogatást kapunk egy Dual-Core PowerVR SGX544MP2 videokártya formájában. Emiatt a felhasználói élmény a mindennapi életben is magasan veri az eddig látott B márkás táblagépekét. A „nagyok” között sem kullog hátul, alig marad el a manapság ismert vezető márkáktól.

Igazán akkor kezd el élni ez a 4.2.2. Androiddal érkező tábla, amikor 3D-grafikákkal nyúzzuk. A Snowcoldot használom a grafika nyúzására, a nálam eddig járt összes készülék közül csak ez a tablet produkált 15 000 feletti értéket. Összehasonlításként a Samsung Galaxy Note II (N7100) 3900-at tud. Tehát ez a tábla meg sem fogja érezni az erősebb játékoknál a grafikai igényt.

Ha már kép: a képernyő 1024×768-as ips, mérete 7,85 hüvelyk, ami 163 ppi felbontást eredményez. Mindez együtt az ips technológia előnyeivel olyan, semmi mással össze nem téveszthető képminőséget ad, amely igazán csak a nagyokra jellemző. A képernyő fényereje brutális, betekintési szöge pedig olyan nagy, hogy gyakorlatilag minden irányból tökéletesen látszik. A képernyőarány 4:3, ezzel kilóg a manapság divatos 16:9-esek vonalából, ennek vannak előnyei és hátrányai is. Az előny főleg a böngészésnél érhető tetten, a hátrány a filmek nézésénél, a képernyő szélén látható fekete csík formájában jelentkezik. De ez a fekete csík kiválóan alkalmas arra, hogy a feliratokat oda helyezzük el, így megbocsátjuk a gépnek a képarányt.

A multimédiás képességek közül csak a lejátszásra koncentráltak. A videók és a fényképek készítése nem erőssége ennek a tabletnek. A beépített kamerákat leginkább arra szánták, hogy az interneten megosszunk velük tartalmakat. A hátlapi kamera csak 2 megapixeles, nem fogunk vele fotózni, az előlapi pedig a maga 0,4 megapixelével igazán csak videotelefonálásra használható: Skype, Google Hangouts és társaik tudják kihasználni. A lejátszási képességekkel nincs baj, nem találtam olyan videót, amellyel meg tudott volna akadni. Tud kisablakos lejátszást, tehát a filmet akkor sem kell leállítani, ha közben egy levélre gyorsan szeretnénk válaszolni.

Kiknek és minek ajánlanám? Azoknak, akik nem akarnak kompromisszumot kötni a minőségben, de inkább a minimálbért fizetnék ki egy tabletért, mint a havi átlagbért. Ha azt mondanák, hogy nem kell visszaadnom, szívesen megtartanám magamnak és szívesen sokkolnám vele a környezetemet. Az árához kapott minőség messze kiemeli a többiek közül, és ez tetszik nekem. Úgyhogy felkötheti mindenki a gatyáját, mert mostantól ebben az árkategóriában a Texet az etalon.