– Ha az ember csekély intenzitású családfakutatásba kezd, akkor is viszonylag hamar kiderül, hogy Dárdai Pálnak bukovinai székely és sváb felmenői is vannak. Hogy is van ez?
– A nagymamámék – a véméndi ág – jöttek még át Bukovinából, Istensegíts, Hadikfalva, erről a vidékről.
– A hagyományokat ápolod még a családban valamennyire?
– Nem annyira, azt persze soha nem felejtem el, hogy székely családból származom. Nagymamám ruháját azért például megőriztük, és a nappalimban is ott virít a székely népviseletbe öltözött kis baba is, ezzel nincs gond. Ezen kívül sok kapocs nem maradt, hiszen én már jó pár éve Berlinben élek. Disznóvágásra azért mindig hazajövök Véméndre, ami egy svábok, székelyek lakta település Pécstől nem messze (németül Wemend – a szerk.).
– Édesanyád ágáról mit tudsz mondani?
– Sváb lány volt, így én elég vegyes lettem, hogy úgy mondjam. Agyas vagyok, mint egy székely és precíz, mint egy sváb. (Nevet.)
– Bukovinába nem is szoktatok már hazalátogatni?
– Nagymamám nem is olyan rég javasolta, hogy üljünk be egy buszba a családdal és menjünk el hozzájuk. Nézzük meg a régi családi házunkat, picit idézzük meg a múltat. Ezzel csak az a gond, hogy van 10-12 napom az évben, amit pihenéssel tudok tölteni, azt a gyerekekkel és a feleségemmel töltjük a Balatonon, így nehezen férne bele a hosszabb utazás. A család bukovinai ága régóta rágja már a fülünket, hogy azért mégiscsak meg kéne ejteni ezt a túrát, szóval lehet, hogy összejön a dolog.
– Hogy érzed, melyik vonal génjei kerekednek felül benned?
– Hát, amilyen csökönyös, önfejű vagyok, úgy tűnik, inkább a székely.
1763-ban Mária Terézia határőrség felállításáról döntött a Székelyföldön, amihez elrendelte a székelyek besorozását. A kiváltságaihoz ragaszkodó népcsoport ellenállása véres megtorlásba torkollott, a madéfalvi veszedelem néven elhíresült, 1764. január 7-i vérengzés során több száz székelyt mészároltak le az osztrák katonák. Ezt követően több ezren menekültek a székelyföldi Csíkszék, Háromszék és Udvarhelyszék falvaiból Moldvába. Bukovinába telepítésük Hadik András nevéhez fűződik. Öt falut hoztak létre: Istensegítset, Fogadjistent, Hadikfalvát, Józseffalvát és Andrásfalvát. Az évszázadokon keresztül román közegben élt népcsoportból a 19. század végén ugyan sokan visszatelepültek Erdélybe, de a végső kirajzás 1941-ben következett be.
A magyar kormány a második világháború idején a visszafoglalt Vajdaságba telepítette a megmaradt bukovinai székelységet a trianoni döntés után betelepült, majd elmenekült szerb népesség helyére. Alig néhányan maradtak Bukovinában. 1944-ben a szerb partizánok velük kezdték el az ott élő magyarok mészárlását. A Magyarországra menekülteket 1945-ben a kitelepített hazai németek helyére költöztették be, a sváb családok közül azonban sokan visszaszöktek, azzal szembesülve, hogy házaikban már a székelyek laknak. Ez a helyzet pedig évtizedekig nehezítette a vegyes lakosságúvá vált települések életét. A második-harmadik generációkra a feszültség megszűnt, többek között a vegyes házasságoknak köszönhetően.
Mintegy 13 ezer bukovinai székely kapott így menedéket, új otthont Tolna és Baranya megyében. Leszármazottaik ma is ott élnek, többek között Bonyhádon, Bátaszéken, Cikón, Véménden, Kisdorogon, Kakasdon vagy éppen Tevelen.
