A focisuli, ahol a pimaszságot is külön tanítják

Körülnéztünk Győrben, kemény munkát és egy kis csibészséget találtunk.

Presszókávé sok tejjel, közben pedig már folyik is a beszélgetés a magyar és a nemzetközi labdarúgásról, a válogatott Feröer-szigetek elleni mérkőzéséről és a hazai akadémiák helyzetéről, esetleges jövőjéről, de leginkább a jelenéről. Utóbbi miatt kezdjük a napot egy kis koffeinnel az ETO FC Győr étkezőhelyiségében. A Fehér Miklósról elnevezett labdarúgó-akadémia egyrészt azért érdekes, mert az utóbbi időben olyan játékosokat adott a magyar futballnak, mint a német első osztályú RB Leipzig csapatánál játszó Kalmár Zsolt vagy a Lengyelországban pallérozódó Mervó Bence. Másrészt az ország nyugati részén nagy figyelmet fordítanak a határon túli fiatalok megyeszékhelyre csábítására. A „misszió” sikerességére jó példa, hogy az utánpótlásban helyet kapó játékosok jelentős része felvidéki vagy éppen kárpátaljai suhanc.

Ottjártunk előtt bő egy héttel verte ki a 64 közé jutásért a Magyar Kupából az NB III-as ETO az első osztályú Debrecent, soraiban több saját nevelésű határon túlival, a módszer tehát sikeres. (Arról, hogy a többszörös magyar bajnok csapat miképp zuhant idáig az NB I-ből, ide kattintva olvashat.)

Az ablak melletti székek felett a nagy múltú egyesület egykori kiválóságainak képei, előttünk pedig pár óra, hogy körbenézzünk a „műhelyben”.

Tovább is van

A Fehér Miklós Labdarúgó-akadémiát 2007-ben alapították. Az anyagi hátteret a szponzorok, az MLSZ taotámogatása, illetve a városi önkormányzat anyagi hozzájárulása teremti meg. A vezetőség a megyeszékhely elhelyezkedéséből fakadóan is fontosnak tartja a határon túli fiatal labdarúgó-tehetségek felkarolását.

Az akadémia felépítéséről, képzéséről, filozófiájáról és sok más érdekességről Preszeller Tamással, az utánpótlás szakmai igazgatójával beszélgettünk. A vele készült interjút hamarosan olvashatja az MNO-n.

Darázs Tamás, a csapat technikai vezetője már sorolja is a fél tíz tájban az ajtón belépő fiatalokról, ki honnan jött, melyik csapat tagja, és azt is, mekkora csibész az illető. Gyors számvetést végezve elkönyvelem, a harminc ifjú és lelkes futballistanövendék legalább ötven százaléka határon túli. Miközben fejszámolok, pillanatok alatt megsokszorozódik az egy négyzetméterre eső köszönések száma csakúgy, mint a jól fésült frizuráké, amelyek között akad egy-két női hajzuhatag is. A képzési központban ugyanis a srácok mellett lányokat is edzenek a szakemberek.

Az életet itt a fiatalok szigorú rendszer szerint élik. Szabályok vannak, amelyek mindenkire kötelező jelleggel vonatkoznak. Az egyik ilyen például a reggel 7 órás ébresztő, aki elalszik, már kezdheti is békaügetéssel a napot. A büntetés az este tízes lámpaoltás utáni huncutságra is vonatkozik. Adott esetben tehát egy labdarúgó, aki napközben részt vett két tréningen és a kötelező iskolai tanórákon, este még „önszorgalomból” ugrálhat egy kicsit a folyosón. Mindezt Darázs már az épület második szintjén található lakrészeknél meséli, ahol Messi és Ronaldo képeivel ellátott motivációs feliratok és a klub korábbi csapatképei ösztökélik a játékosokat a folyamatos testi és szellemi fejlődésre. És ha valaki elfelejtené a házirendet, néhány ablakra azért elhelyezték a felügyelők:

„Mikor belépsz az épületbe vagy mérkőzés előtt, kapcsold ki a telefonodat, és legközelebb edzés vagy mérkőzés után használd.

Az étteremben szintén tilos a telefonhasználat, és a buszon is csak zenehallgatás céljából lehet elővenni. Telefonálni vagy a közösségi oldalakat böngészni utazás közben nem megengedett.”

Túránk közben az egyik szobából Alan Walker Faded című slágerének pestiesen szólva veretősebb ütemei hallatszanak ki. Darázs gyorsan megtöri a négynegyedes ütemek zaját, és félmosollyal az arcán jelzi:

„Onnan is lehet tudni, hogy valaki határon túli, hogy mindig benne van a csínytevésekben. Egyszerűen zajlik körülöttük az élet.”

Majd a lépcsőn leérve hozzáteszi, inkább ez, mármint az akadémián belüli szórakozás, mint a városban csavargás és a „gengszterélet”.

Tizenévesek lábteniszcsatája mellett elhaladva – ahol két srác oktat hármat – irány az orvosi részleg. Erre az egységre különösen büszkék a megyeszékhelyen. Az Eb-selejtezőn Norvégia ellen a Groupama Arénában bombagólt rúgó Priskin Tamás oroszországi légióskodása (2012–2014, FC Spartak Vladikavkaz) idején is ide járt kúrára (nem mellesleg ő is felvidéki magyar, és a Győrben cseperedett fel). Tény, ami tény, megvan minden és mindenki ahhoz, hogy a sportoló a leggyorsabban felépüljön. Az egyik szobában rehabilitációt segítő eszközök: fitneszlabda, TRX-kötél. A másik szobában a kezelések zajlanak, ahol a háttérben épp a nap legfontosabb hírei cikáznak, amikor benyitunk, ám gyorsan tovább is állunk, hiszen a gyógyulás egyik legfontosabb feltétele a nyugalom. Azt azért megtudjuk, hogy hat ember felel a játékosok megfelelő állapotáért. 

Mielőtt a felnőttedzés felé vennénk az irányt, gyorsan átbeszéljük a szeptember 14-i ETO FC Győr–DVSC Magyar Kupa-találkozót, amely a technikai vezető szerint olyan szenzációs volt, hogy többször kell megnézni. Szó, ami szó, az ETO Park közönsége remek kilencvenhárom percet láthatott. A felvidéki születésű Darázs pedig külön örömmel emeli ki a csapat egyik legtehetségesebb játékosát, földijét, a Vágsellyéről származó Szabo Lukaszt. A támadó csereként beállva brillírozott a meccsen, Tőzsér Dánielt, a korábbi válogatott játékost a hosszabbításban úgy megforgatta, hogy állítólag a középpályás azóta is szédül. A Magasföldinek adott győztes gólpassz előtt pedig két hajdúsági védőre vert rá négy méteren kettőt. Nem csoda, hogy a 23 éves játékosról azt beszélik, nagy jövő előtt áll. Arról nem is beszélve, hogy a technikai vezető keze is benne volt abban, hogy az Európa-ligát megjárt Lukasz most a győrieket erősítse. A felvidéki focit igencsak jól ismerő Darázs csendben odasúg egy-két nevet, kit akar épp a zöld-fehér klubhoz csábítani, de arra kér, egyelőre ez maradjon kettőnk között.

A kupameccs felelevenítését és a jövő nagy ígéreteiről folytatott beszélgetést Bekő Balázs erőteljes instrukciója töri meg. A határon inneni és túli fiatalokkal megtűzdelt, korábbi élvonalbeli játékosokkal készülő keret épp labdatartást végez egy nagyjából nyolcszor hat méteres területen. A mester gyakorlat közben arra kéri tanítványait, gyorsan, pontosan és persze a földön tartva a labdát gyakoroljanak. Ez a fajta mentalitás és játékfelfogás, azaz a rövid passzos játék egyébként az akadémiai képzés alapja.

A nagyokat elhagyva a kisebbek felé vesszük az irányt. Két pályával arrébb az U16-osok edzője, Granát Balázs ugyanazt az utasítást adja övéinek, mint pár perccel korábban Bekő, nevezetesen, hogy

„tedd le a földre a zsugát”.

Az ifjoncok szivárványszínű cipőikben kettő a kettő elleni kétkapus játékot játszanak, és negyedóra alatt annyi gólt rúgnak, ahány MTK-drukker évente kilátogat csapata meccseire.

A maximális fordulatszámon pörgő fiatalokat nézve Darázs érdekes választ ad arra a kérdésre, mennyire fontos a fizikális felkészítés. Egyrészt jelzi, hogy az erősítés lényeges eleme az utánpótláscsapatok képzésének, másrészt hozzáteszi, hogy vannak olyan klubok itthon, ahol korosztályonként megkeresik a „nagydarab” játékosokat azzal a szándékkal, hogy majd focistákat faragnak belőlük. Mint mondja ez a tendencia elkeserítő, hiszen nem ez a futball és egy akadémia esszenciája, hogy egyes korosztályok Fekete Lacijaiból focizni tudó játékosokat neveljen. Kesergésünket azonban a sok szép gól enyhíti. Granát sípol, az edzésnek vége, jöhet egy kis „különóra”. A mester az egyik fiatal játékosnak a gyakorlat közben elkövetett „hibájára” hívja fel a figyelmet. Mint az ifjoncnak mutatja, öt–nyolc méterre a kaputól, két védő szorításában nyugodtan rúgja rá a kapura csőrrel a labdát. Ezt az inkább a futsalban bevett lövésfajtát sokan alkalmazzák nagy pályán is. Nemrég az AC Milan sztárja, Bacca is így talált be a Serie A-ban, de lőtt gólt ezzel a módszerrel Eto’o is a Barcában BL-döntőben, és az „öreg Ronaldo” vb-elődöntőben a törökök ellen. A nagy nevetéssel kísért tanács lényege a fiatal számára a következő:

„Ha kell, legyen pimasz, ne szégyelljen váratlant húzni.”

S ha már pimaszság, akkor fordulunk is az U17-esek edzése felé, a 16 éves Mucska Viktorra vadászunk. A csapat játékosa, aki – mily meglepő – felvidéki származású, de már a magyar válogatottat erősíti. Az előző évben a két, most már csak az egy évvel idősebbek között készül. Darázs szerint Mucskával az akadémián található rengeteg határon túli fiatal közül azért érdemes elbeszélgetni, mert amellett, hogy korosztályának kiemelkedő játékosa, megvan benne a felvidéki virtus. Nem is csalódunk.

A korosztályos magyar válogatottban már bemutatkozó növendéket arról kérdezzük, mit szól ahhoz, hogy a Fehér Miklós Gimnázium igazgatója csak „hétszentségnek” becézi. Csalfa mosollyal ennyit válaszol:

„hát az biztos, hogy bennem van a csibészség.”

Az U15-ös válogatott mezében Svájc ellen pályára lépő játékos korához képest érett felfogással látja a világot. Példaképe a magyar válogatott játékosa, Nagy Ádám, mégpedig azért, mert jól lát a pályán, és odateszi magát, ahogy ő is. Mucska elmondása szerint nap mint nap azért dolgozik, hogy egyszer bekerüljön a felnőttválogatottba.

Persze a délután egy óra magasságában csendbe boruló edzőközpont hátsó füvesén sétálgatva szóba kerül a szlovák foci is, amiről nincs túl jó véleménye. Haját divatreklámba illően megigazítja, és nemes egyszerűséggel odaböki:

„szlovákiában csak túrják a focit. Főleg a korosztályos válogatottak, amelyeket mindig lefocizunk a pályáról.”

A tehetséges suhancnak nem a kedvenc elfoglaltsága a tanulás, de tudja, bármikor beüthet a krach, és közbejöhet egy sérülés. Erre az esetre is van terve: „ha a foci nem jön össze, a lovak körül szeretnék dolgozni. Otthon van egy rancs, majd segítek apának és a bátyámnak betörni a lovakat. Amúgy is szeretek lovagolni.”

Ha már a tanulásra és a nagybetűs életre terelődött a szó, akkor irány az ETO Park melletti pláza teteje, ahol az akadémisták gimnáziuma található. Egy gyors pacsival elválunk Mucska Viktortól, majd lifttel megyünk az épület legfelső szintjére, ahová egyébként mindenkinek gyalog kell felmennie – csak azok használhatják a felvonót, akik sérültek.

Az országban egyedülálló egységet képező futball-kollégium-iskola hármas harmadik pillére gyönyörű, a városra néző panorámával szolgál. Az igazgató, Horváth Zsolt által viccesen csak szépeknek és okosaknak titulált diákok mindegyike profi futballista akar lenni, bár azt azért magunk között megállapítjuk, ez csak keveseknek sikerülhet.

Ezért is van az, hogy próbálják a lehető legtöbbet kihozni a fiatalokból. Ami a heti tizenhat nyelvórában vagy épp a kötelezően elvégzendő, előre hozott informatikaérettségiben mutatkozik meg. Persze itt is minden a fociról szól. Az egyszerűen berendezett, akár minimalistának is nevezhető épületrész falain a korábban végzettek tablói lógnak, amelyek egyikén Kalmár Zsolt néz vissza ránk elegáns fekete öltönyben, oldalra fésült hajjal. Az igazgató irodájában az egykori évfolyamok diákjainak arcképével ellátott pólók, a faliújságon pedig heti lélekemelőként a két béka története olvasható.

A 110 tanulót oktató intézményt elhagyva lifttel visszatérünk a földszintre, ahol kocsiba pattanunk, és az autópálya felé vesszük az irányt. Utunkat az időközben a futballpályákon bekapcsolt locsolók vízsugarai kísérik, amelyek a gyepet felkészítik, hogy délután folytatódjon az, ami ma reggel, de tulajdonképpen már több éve elkezdődött. A hosszú munka egy nagy álom eléréséért.

###HIRDETES2###